Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 109 könnyittetvén, a gabona helyben is jobban értékesíthető volna. Már volt egyszer alkalmam a méltóságos főrendek előtt fölemlíteni, hogy a gabona árakban beállott azon nagy különbözeten, hullámzáson, mely 30"/

c-ot tesz ki, mert a gabona ára 10 forintról leszállt 7 forintra, semmiféle tarifa által segíteni nem lehet, még akkor sem, ha a szállítás az ország keleti részétől egészen az ország nyugoti határszéléig ingyen történnék. Különben itt felemlítem, hogy a gabonatermények szállítása az országnak legkeletibb részétől, egész a nyugoti határszélig, az árnak 157o ára tehető. Méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogy a kormány e tekintetben megtette kötelességét. Méltóztassanak megtekinteni azt a kimutatást, melyet nem én, hanem az államvasutak igazgatósága állított össze és látni fogják, hogy 1876 előtt, mikor a vasutak még nem voltak államosítva, a volt különálló keleti vasúton, a tiszavidéki vasúton és részben az államvasuton is mennyibe került egy métermázsa szállítása az ország egyik vidékéről a határszéli állomásokig. 1876-ban az akkor fennállott tarifa szerint Temesvártól Becsig egy métermázsa gabona szállítása került 198.7 krajczárba. Ugyanezen vonalon kerül ma a szállítás 150.2 krajczárba, tehát 48.5 krajczárral kevesebbe, mint azelőtt. Hogy az nagy különbséget tesz, ha az illető gazda a helyszínén 50 krajczárral többet kap, azt figyelmen kivül hagyni nem lehet. Sokkal feltűnőbb ezen javulás, ha Kolozsvárról Bécsig tekintjük a szállítást; mert ott 92.8 krajczárral olcsóbb most a szállítási díj. E téren tehát a kormány nem mulasztotta el teendőit és hogy azon befektetések, habár financialiter súlyosak voltak, de az országra közgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bírnak, azt az előadottakból meg lehet ítélni. Somssich Pál ur ő excellentiája aggodalmát fejezte ki az adózási viszonyokat, az adóvégrehajtásokat, a nagymérvű reálexecutiófcat illetőleg. Az igaz, vannak az országnak egyes vidékei s nevezetesen van egy része, mely hajdan Kánaánja volt az országnak, Temes- és Torontál megye, a mely ma tényleg rósz helyzetbenvan. De mi idézte ezt elő! Azon földek, a melyeken csak vetni és aratni kellett, hogy minden beruházás nélkül megteremjék a gabonát, ma odáig jutottak, hogy egyes részeiben egy évben szárazság miatt, más évben árvíz miatt nem terem semmi, ugy hogy mintegy tíz éve annak, hogy ezen azelőtt gazdagon termő vidéken alig van termés. Hogy ez igy van, annak pregnáns bizonyítékát az adóhátralékok adják. Az egész országban 36 millióra megy az adóhátralék, egy évvel ezelőtt még 39 millió volt, tehát most 3 millióval kedvezőbb az állapot. És ebből a hátralékból 7.700,000 forint csak Temes- és Torontálmegyére esik. De ehhez hozzájárul még a vízszabályozási költség is, melynek történetét talán méltóztatnak tudni azon törvényből, mely e kérdés sanalására a Temes-Béga szabályozását illetőleg a törvényhozás előtt nem rég megfordult. Ez által is nagy teher nyomja az ottani földbirtokosokat. Hogy itt bajok vannak, még pedig komoly bajok, azt nem tagadja senki s én sem tagadom. De a kormány nem zárkózik el e bajok orvoslása elől és éppen azon a vidéken megtörténtek az intézkedések a végrehajtások felfüggesztésére, a tartozások beszámolására, a behajtbatlan hátralékok törlésére nézve. A kormány tehát éber figyelemmel kiséri, mit keli tennie és a szükséges intézkedéseket meg is teszi. De ily egyes eseteken kivül merem állítani, sőt adatokkal is bizonyíthatom, hogy az arányosság, az egyenletesség azon adóösszegek között, melyek az év különböző részeiben befizettetnek, ma kedvezőbb, mint az előtt volt. Ez azt mutatja, hogy az ország adófizetői nemcsak az év végével, hanem az év többi részeiben is fizetnek. És merem állítani, hogy azon arány, mely az önkéntes befizetések és a végrehajtások között van, soha sem volt oly kedvező, mint ma és a lefolyt esztendőben, mert a végrehajtások száma sokkal kisebb, mint volt néhány évvel ezelőtt. Emiitette Somssich ö nagyméltósága azt is, hogy egyes körökben, egyes államférfiak azt a nézetet vallják, hogy mindegy, nincs