Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 105 támadott nagy pénzbőség folytán emelkedett néhány százalékkal, ugy hogy bátran lehet mondani, hogy a 4%-os aranyjáradék átalános európai árfolyama korántsem egyező névszerinti értékével, hanem annál 20%-kal alantabb áll. Hogy pedig ez eredménynyel különösen dicsekedhessünk, nem vélem, ha nem is említem meg, a mit ugy is tud mindenki, hogy mily ingatag alapja az államok pénzügyének a tőzsdék árfolyama, áprilisi időjárás, a melyet egy véletlenül támadott északi vagy keleti szél nyomban derültből borússá, sőt zivatarossá is változtathat. De nem folytatom tovább ezen észrevételeket, én is azt kérdem, a mit kérdezett az előttem szólott t. barátom. {Halljuk!) Gondolhatja-e valaki, hogy azon az utón, a melyen eddig haladtunk, a melyen a létező adósságoknak más új adósságokkal folytonos tetőzése mellett, széles e világon már annyi magán vagyon elpusztult, tovább is haladhatunk ? Gondolhatja-e valaki, hogy államháztartásunkat folytonos kölcsönvételekkel valaha rendezhessük vagy csak fentarthassuk is? Én ezt. nem hiszem; mert ha el is tekintenék attól, hogy ekképen államadósságaink ősz, szege és kamatterhe folytonosan végre az elviselhetetlenségig emelkedni fog, még a forrás is, a melyből merítünk, a kölcsönök forrása, rendes időben a dolog természete szerint elapad, rendkívüli időben pedig éppen kiszárad, de különben is, hogy mily hátrányok hárulhat, nak az államra, ha nem mondom nagyszerű, kölcsönvételek nélkül nem fedezhető beruházásokat, hanem más kisebbszerű mérsékelt költségű beruházásainkat is rendes bevételeink teljes elégtelensége miatt, folytonosan kölcsönvétellel, adóssággal vagy hogy euphoniával szóljak, hitelmüvelettel vagyunk kénytelenek fedezni. Ezt könnyű példákkal illustrálni. Egy ház például, mely 263,000 frtért felállítható, mint az a ház, mely a pénzügyministerium által Szolnokon a hivatalnokok számára építtetni terveztetik, 467» évig fizetendő 15,780 frtnyi annuitásért 733,000 forintba kerül. A zágrábkárolyvárosi vasút 1880-ban megvétetett 1968-ig, FŐEENDI NAPLÓ. 1884—87.11. KÖTET. tehát 88 esztendőn át, évenként fizetendő 240,000 aranyforint annuitásért és igy ezen 5—6 millió forint értékű vasút az évek lejártával 21 millió aranyforintba fog kerülni. Nem kétlem, hogy ezen vasút behozza évenkint azon 240,000 aranyforintot, a mely érette a déli vaspálya-társaságnak évenkint fizettetik, de ezen 240,000 aranyforintot behozná akkor is, ha az állam pénzügyi helyzete megengedte volna, hogy az állam saját készleteiből, rendes bevételeiből szereztessék meg s akkor az általam emiitett milliók nem a déli vaspályatársaság pénztárába folynának, hanem az állam pénzügyének javára maradnának. Meg kell azonban jegyeznem, méltóságos főrendek, nehogy félreértessem, hogy ezen zágrábkárolyvárosi vasút megvételét magam is igen czélszerűnek, helyesnek tartom. Megszerzése valószínűleg nem volt lehetséges más módon, mint a melyen megvétele történt és ez esetben, nézetem szerint is,helyesen történt megszerzése azon módon, a melyen eszközöltetett. Nem is e vasút megvétele vagy megvételének módja ellen akarok felszólalni, hanem ezen példával csak azon különbséget akartam feltüntetni, a mely az államoknak saját erejökböl, rendes bevételeikből eszközlött vagy pedig a hitelműveletek által létesített beruházások közt az államok pénzügyére nézve létezik. Én azon kérdést, hogy mit kell tenni a jelen körülmények közt, Magyarország legfontosabb állami kérdései egyikének tekintem, mert ugy vagyok meggyőződve és e részben más államok szemeink előtt történt szomorú példáira is hivatkozhatom, hogy az oly viszonyokban levő állam, mint a mienk, ha pénzügyi önállását, fizetésképességét elveszti, állami önállóságában is veszélyesen megingatta tik. {Igaz! Ugy van!) Különösen fontos pedig ránk nézve e kérdés, mert állami hitelünk igénybevételét egy ideig még nem nélkülözhetjük. Nem engedi meg ezt a törvényhozás által már elrendelt vállalatok és beruházások befejezésének okvetetlenül szükséges volta; nem engedik meg költségvetéseink egy ideig nem mellőzhető hiányainak fedezése; nem engedik meg végre azon kiadások és beruházások sem, melyeket állami czélokra köz14