Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-25_új
100 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. teleinket s ezekhez mérve csak azután szabjuk meg kiadásainkat; kölcsönöket csak productiv és biztosan jövedelmező beruházásokra vegyünk fel; a kényelem, fényűzés és más élvezetek cultusát pedig bizzuk a társadalom vagyonosabb és gazdagabb osztályaira; igenis ezen és csakis ezen egyszerű józan tanács után indulva menekülhetnek meg a zilált pénzügyi helyzetben sínylődő államok az elbukástól. (Helyeslés a jobbközépen.) Tudom, vannak a pénzügyi téren is ezermesterek, kik terveket készítenek, melyekkel csodás eredményeket helyeznek kilátásba. Nekem nincs hozzájuk bizodalmam, ideiglenes sikert, melyet egyesek ügyesen kizsákmányolhatnak, megengedem, mutathatnak fel, de állandó biztos eredményt, melyre egy állam józanul támaszkodhatnék, nem. Most a monopóliumok eszméje divatozik, mily gyors megváltozása a törekvéseknek, melyek e század elején és közepén a szabadság, nz egyéni szabad mozgás és tevékenység után sóvárogtak és ezért minden monopólium ellen nyilatkoztak : ma éppen ezeket állítják oda panaceának, melyek pedig éppen a szabad egyéni tevékenységet nemcsak megszorítják, de bizonyos terekről egészben kiszorítják. Foglalkozni fogunk, foglalkoztunk is már a gazdakörben egy felvetett ilynemű tervvel, a szeszmonopolium kérdésével; én a mellett, hogy a józan szabadság szempontjából azt pártolni soha sem tudnám, mégis belátom, hogy nem zárkózhatunk el e kérdés tanulmányozásától, mert tisztába keli az iránt lennünk, minő állást foglaljunk el. ha e terv más, kivált szomszédos államokban gyakorlatilag érvényesülne ; de ezen tervre pénzügyi bajaink orvoslását építeni akarni, nézetem szerint, nagy hiba lenne; nekünk azonnali segélyre van szükségünk, ez pedig ha létesülne is és igazolná is a hozzá csatolt reményeket, mellőzve, hogy pár száz millió beruházást igényelne, csak évek sora után nyújthatna jö edelmet, nekünk pedig, ismétlem, azonnali segély kell, mert 120 millió forint kamat évi teihe nehezedik Magyarországra, 5 száztólival számitva ez 2,400.000,000 tőkének felel meg. tehát ha a függő adósságokat ide nem számítjuk, tnnyi kamatot igénylő tőkével adós a magyar 1 állam ma. Ha a szent István koronájához tartozó egész területet 4,000 négyszögmertföldrrf tehetnők is, minden négyszögmértföldre 600,000, minden catastralis holdra 60 forint adósság esnék; ha pedig a lakosság számát kerekszám 16 miilóra teszszüt, mindegyiket fejeakint 150 forint tartozás terhelné, pedig ama területből mennyi a sivár, terméketlen és a 16 millió lélekből mennyi a munkaképtelen. Ismét mily primitív felfogás — mondják — mintha bizony az állam jövedelmének forrása csakis a föld meg az egyen volna. Nagyon tudom, hogy ez nem igy van, tudom azt is, hogy a tőke, ha vállalkozik, kereskedéssel, iparral foglalkozik, amazoknál sokkal nagyobb nyereségeket teremt és juttat az államnak ; de csak ott, hol munkára, foglalkozásra van utalva; mig ott, hol az állam maga vonja el a tőkét, a mindig koczkáztatással járó vállalatoktól, hol adómentes értékpapirokkal, járadékokkal kecsegteti azt a könnyebb, kényelmesebb életmódra, ott az nem növeli az állam jövedelmét, hanem terheit szaporítja, melyek csakis az emiitett két tényezőre, a földre és egyénre nehezednek. Ugyanazért helyesen számitok, midőn ezen roppant állami adósságokhoz még hozzáadom a függő, a megyék, a városok és községek adósságait, melyeken felül maradnak még mindig a magán tartozások, s ezzel olyan fekete képnek ijesztő váza vonul fel előttünk az amúgy is eléggé borús láthatárra, melyet ecsetelni nem akarok, mert nem lehet szándékomban megingatni azon bátorságot, melyre szükségünk van, hogy megküzdhessünk helyzetünk rendkívüli nehézségeivel, sem meggyengíteni azon határozott erős akaratot, mely nélkül nem lennénk képesek kihatolni zilált pénzügyi bonyodalmainkból. Csak ne késedelmeskedjünk, mert veszteni való időnk nincsen; a siker még kivívható, ha férfias elhatározás kísérli meg azt. A napokban olvastam*a >Pester Lloyd«-ban egy igen jellemzőn találó leírást. Poroszországról szól, de reánk js alkalmazható: >Von dem Holze, aus welchem Herr von Mayer geschnitzt ist, sind die wackeren trotzigeu Männer der preussischen Bureaucratie gewesen, mit denen Friedrich der Grossa seiuen Staat begründet und mit denen später
