Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-25_új
XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS: 1Q1 unter Friedrich Wilhelm III. Preussen sich zur europäischen Grossrnacht emporgehungert hat.* Nyers kifejezés, de találó es igaz, reánk nézve példaadó is, mert arra tanit bennünket, hogy nehéz helyzetünkben, ha boldogulni akarunk, nemcsak takarékosoknak kell lennünk, de nélkülözni is kell tudnunk, a mi nagyon is lehetséges, . mert nem mind szükséges az, a mi kívánatos és szükségesnek mutatkozik, csak az a valódi szükség, a mi nélkülözhettem Előadtam aggodalmaimat, egész tárgyilagossággal kifejtettem nézeteimet lelkiismeretes meggyőződésem szerint; ha nem sikerült ez utóbbit azon rövidséggel teljesíteni, mint óhajtottam volna, ha körülményesebben fejtegettem régibb ismert eseményeket, ezt azért tettem, mert én azt hiszem, hogy a méltóságos főrendek tanácskozásaiban elmondott nézetek nem hangoznak el e terem falai között, kihatnak azok a nagy közönség körébe és ezen körök számára nem tartottam feleslegesnek kissé hosszabban elbeszélni eladósodásunk történetét és számokban kimutatni azon terhek nagyságát, melyek reáak oly súlyosan nehezednek ; hogy ezekből meggyőződjék a nemzet a takarékosság eiodázhatlan szükségéről; sőt felemelkedjék a hazafias bátorság azon magasztos fokára is, mely még a nélkülözésektől sem riad vissza, midőn ezt a haza java kívánja. {Helyeslés.) Minden kornak meg van uralkodó eszméje, meg van saját áramlata, mely ha még oly tiszta és nemes forrásból ered is, magával ragadja és a kellő határokon túllépni készteti a nemzeteket; nem enged sem tért, sem időt a higgadtabb megfontolásra és okosabb számítás méltánylására. Ez volt a mi sorsunk is a lefolyt évtizedekben: ennek hatása alatt vagyunk némileg ma is: de hát nem meghocsátandó dolog-e az, ha egy nemzet, látva mennyire megelőzték szomszédjai, s tapasztalva, menynyire elmaradt azoktól, mihelyt önállásra vergődik, testtel-léiekkel igyekszik elérni, legalább megközelitni amazokat ? Valóban megbocsátandó, megbocsátható tehát nekünk is az, liogy hasonló helyzetben lévén, fejlődni, haladni törekvő buzgóságunkba nagyon is túlmentünk a kellő határokon; de nem lenne megbocsátható, ha felismerve tévedéseinket ez okozta bajainktói hasonló erélyiyei, hasonló buzgósággal menekülni nem törekednénk. Egy remek latin mondat gyönyörűen fejezi. ki azon bölcsességet melyet nehéz helyzetünkben követnünk kell; ezelőtt 8 évvel már idézte azl egy volt képviselőtársam, azon alkalommal, midőn megkezdett pénzügyi gazdálkodásunk szomorú következéseit már akkor megjósolta ; de én nem tartom feleslegesnek azt ismételve felemliteni, mert 8 év alatt sokai felejtenek, sokról nem emlékeznek az emberek ; a mondat, mely nagyon reánk illik, igy szól: »Quout felicitatis est posse quae velis, ita magniludinis velle quae possis* a mit magyarul körüibelől igy lehetne kifejezni: >A mint szerencse birni vagy tehetni, a miket akarsz, ugy nagyság akarni, vagy csak azt akarni, miket bírsz.* — Ezen nagyságra emelkedjek most az egész ország, ezen nagylelkű bölcsesség lelkesítse most a nemzetet, kormányt törvényhozást egyaránt egyik se engedje magát tovább ragadtatni es mentve lesz a haza! Ugy engedje az Isten! Ezen forró óhajtással fejezem be igénytelen beszédemet. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobbközé; jen.) Ghyczy Kálmán : Nagyméltóságú elnök ur . méltóságos főrendek! Igen sok tekintetben osztozom azokban, a miket az előttem szólott t. barátom elmondott, azonban a következtetésekre nézve, melyeket az előzményekből kihozott, mindenben részemről nem osztozom, annál inkább kötelességemnek tartom tehát meggyőződésemet, véleményemet e helyen nyilvánítani. (Halljuk!) Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatról átalánosságban akarok szólani, én is, mint t. barátom, néhány szóval jelezni akarom pénzügyeink jelenlegi állapotát. Én is azon véleményben vagyok, hogy pénzügyünk jelen állapota, adósságaink túlsúlya és az évről évre megújuló költségvetési hiányok miatt valóban aggasztó, részemről azonban azt ez időszerint még veszélyezeitnek nem tartom, de végleg veszélyezendőnek, ha tovább is azon utón haladunk, melyet eddig követtünk. Midőn ezen meggyőződésemet kifejezem, távol van tőlem, hogy ez alkalommal gáncsolásába akarjak bocsátkozni azon kiadásoknak,
