Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-25_új
94 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Cuza fejedelem idejében a Kárpáton túli nemzetek, tudniillik a Kápáton inneni nemzetekkel kötöttek. E szerződésekből akarta ő azt a jogot leszármaztatni, hogy a román parlamentnek mintegy joga volna beleszólalni nemzetiségi ügyeinkbe. Cogolniceanu, mint tudjuk, Cuza fejedelem idejében az ottani kormány tagja, sőt ha jól tudom, annak egyszer-másszor elnöke is volt. Neki tehát lehet tudomása ily szerződésekről és ha ő azoknak oly nagy súlyt tulajdonit, hogy azokból következtetve azt mondta, hogy Cuza ejedelem igazán román gondolkozású volt, ezzel mintegy ellentétbe állította Cuza fejedelmet a mostani uralkodóval. Azután az ottani ministerelnökhöz fordult és figyelmeztette arra, a mit akkor ajánlott, mikor a kiutasított erdélyiek ügye legelőször leríilt szóba a román senátusban: ekkor azt mondta Bratianu, hogy ő nem avatkozik a nővér és sógor vitájába — a nővér alatt az erdélyi románokat, a sógor alatt a magyar kormányt értvén — de ha azt látná, hogy a sógor megsérti a nővért, akkor fel fogná emelni a kezét. Cogolniceanu most azt mondja, a magyar nem tartja meg a nemzetiségi törvényt, tehát Románia emelje fel kezét. De még tovább megy Cogolniceanu, a királyhoz fordul és azt mondja: előbb volt Romániának uralkodója, mint királya, hogy az uralkodó örököse azon jognak, melyet a nemzet szerzett. Ezekből méltóztatik látni, hogy Cogolniceanu ugy tünteti föl a dolgot, mintha tudomása volna valami szerződésekről és azokból oly jogokat származtat, melyeket mi nem ismerünk. Ennélfogva kérdem a nagyméltóságú ministerelnök urat, hogy van-e tudomása olyan szerződésekről, a melyeket Cuza fejedelem a Kárpátokon inneni nemzetekkel, tehát okvetlen az akkori ausztriai kormánynyal kötött; és ha nincs tudomása ilyen szerződésekről, kérem méltóztassék a közös külügyministeriumban kikerestetni valamennyi szerződést, a melyek Cuza fejedelem idejében a román és az ausztriai kormány között köttettek és méltóztassék azon szerző, déseket a magyar törvényhozással közölni, mert azok kiváltképen a magyar törvényhozást érdeklik. Ez annál is szükségesebb, mert raes vagyok győződve, hogy Cogolniceanunak ezen nyilatkozata Erdélyben és Romániában hiedelmet támaszt ilyen szerződések léte, sőt azok tartalma felől. Ugy de a nemzetiségi forrongásban még az alaptalan hír is veszélyessé válhatik. Azért szükséges tudnunk, hogy mi van e dologban. Azt mondja Cogolniceanu, hogy ő nem követője a dákoromán eszmének, mert az a históriáé. Azonban azon nemzeti forrongást, melynek tanúi vagyunk, egyedül csakis a dákoromanismus eszméje táplálja. Akármi van a dologban, akár mese legyen az, akár tény, én meg vagyok győződve, hogy Cogolniceanu azon nyilatkozata csak öregbiti a dakoromanismus eszméjét. Ennélfogva ismételve kérem a nagyméltóságú ministerelnök urat, méltóztassék ezen szerződéseket kikerestetni és ha vannak, lássuk, hogy azok milyenek. Elnök: Az interpellatio fel fog olvastatni és a ministerelnök úrral közöltetni. Gyulai Pál jegyző' (olvassa): Interpellatio. "Bukarestben múlt februárius 23-án Cogolniceanu interpellálván a román kormányt a kiutasított hat erdélyinek ügyében némi kiadatlan szerződésekre hivatkozék, melyeket Cuza fejedelem >a Kárpátokon inneni nemzetekkel< kötött, s melyek neki befolyást engedtek volna Magyarország nemzetiségeire. Kérdem a nagyméltóságú ministerelnök urat, van-e tudomása ilyetén szerződésekről, melyeket Cuza fejedelem a Kárpátokon inneni nemzetekkel, tehát az akkori ausztriai kormánynyal kötött, melyek okvetlenül a magyar törvényhozást felette nagyon érdekelnék ? S ha nincs tudomása, hozzá azon alázatos kérdést intézem: Méltóztassék a közös külügyministeriumban kikerestetni valamennyi, a Cuza fejedelemmel kötött szerződéseket, s azokat a magyar törvényhozással közleni. Ez annál szükségesebb, mert a Cogolniceanu nyilatkozata bizonyosan hiedelmet támaszt olyatén szerződések léte felől mind az erdélyi, mind a romániai lakosságban. Nemzetiségi forrongásban pedig az alaptalan hir is veszedelmet okozhat. Azért okvetetlenül szükséges, hogy tudja meg a magyar törvényhozás, vannak-e és milyenek, vagv nincsenek-e afféle szerződések?
