Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 Tisza Kálmán ministerelnök : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos Jőrendek ! (Hall juk!) Fentartva magamnak, ha szükséges lesz a bővebb nyilatkozatot, most minden utánjárás nélkül annyit egészen categorice kinyilatkoztatok, hogy sem Romániával, sem Cuza heiczeggel, sem senkivel e világon olyan szerződés, mely valakit Magyarország belügyeibe avatkozni feljogosíthatna, nincs. (Éljenzés.) Hunfalvy Pál: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Alázatos véleményem mégis az, hogy nem ártana egyátalában megtudnunk miféle szerződések köttettek ; mert ha mindjárt ez a hir kacsahir is, de az ilyen ujságkacsáknak igen erős úszólábuk és igen erős úszószárnyuk van, s ezen kacsa Erdélyországban és Romániában már is minden patakban úszkál és mindenütt tojásokat rak le. (Derültség.) Ha tehát tudomásunkra jön, hogy ilyen szerződések nincsenek, ez álta! minden ilyen balvéleményt el lehet oszlatni. Elnök: Kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni? (Tudomásul vcszszük!) A válasz tudomásul véteti':. Következik az 1886-ik évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Sonissich Pál: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Midőn e díszes helyről, melyet felséges uram királyomnak alkotmányos jogain alapuló kegyelméből hódoló hálás érzéssel foglalok el, legelőször van szerencsém a méltóságos főrendeknek nagytekintélyű körében felszólalni, a költségvetési törvényjavaslat felőli nézeteimet szándékozom kifejteni; nem örömest teszem ezt, mert szomorú pénzügyi viszonyaink felett elmélkedni nem valami kellemetes feladat, de kötelesség, tehát teljesíteni kell. Egész átalánosságban fogom ezt megkísérlem, nemcsak azért, mert az említett törvényjavaslat átalános tárgyalása van napirenden, de főképen azért, mert azt tartom, hogy e tőrendi háznak a költségvetés megbirálására vonatkozó feladata annak nem annyira részletes feszegetésében, mint inkább a kormány összes pénzügyi rendszerének nagyban és egészben komoly megítélésében áll. Nem akarnék felreértetni, mintha olyas valamit állítanék, a miből bárki is azt következtetné, hogy hát a főrendi háznak nem is lenne joga a költségvetés részleteinek megbirálásába bocsátkozni; ellenkezőleg igen jól tudom, hogy ez kétségbe nem vonható joga, lehetnek is körülmények, midőn ezt tenni kötelessége; de ilyesmi csak kivételesen fordulhat elő, rneii rendes viszonyok közüli ezt a képviselőház teljesili, íenmaradván a főrendi háznak, mint már emlitém, kiváló feladataként, a kormány összes pénzügyi rendszerével foglalkozni, e feletti nézeteit s véleményét kimondani sőt ha szükségesnek lalálja azon feltételeit is megállapítani, melyekhez, mint a törvényhozás egyik tényezője, hozzá is kötheti a törvényjavaslat elfogadását. Ezeknél fogva én a bemutatott törvényjavaslathoz egész átalánosságban fogok szólani. Teendem ezt egész tárgyilagossággal és lehető rövidséggel; az elsőt határozottan Ígérhetem, az utóbbira tehetségem szerint tőlem kitelhetőleg törekedni fogok. (Halljuk!) Nem hallgathatom el hogy e tekintetben aggodalmaim komolyak, és eltérőiég a pénzügyi bizottság felolvasott jelentésének első részében kifejezett megnyugtató véleményétől, nagyon is nyugtalanítók és pedig annál inkább nyugtalanítók, mert a lépten-nyomon bekövetkezett események aggodalmaimat teljesen igazolják. Aggodalmaim azonban nem máról keltek nem is a legközelebbi múltban, évtizedek előtt még az absolut uralom alatt, sőt még előbb, az 1848-iki korszak előtt keletkeztek azok, midőn sehogy sem tudtam megbarátkozni már akkor sem azon folytonos adósságcsinátási rendszerrel, mely egy 30 éven túl tartós béke alatt bár kisebb mértékben, de szintén divatozott; 1848 után pedig rohamosan annyira növekedett, hogy a gondolkozó józan ember valóban nem tudta, inkább megbotránkozzék-e a hatalom embereinek azon könnyelmű vakmerőségén, melylyel oly rengeteg adósságokat csinálni bátorkodtak, vagy sajnálkozzék a nemzetnek azon szomorú kényszerhelyzetén, melyben ez ellen eredménynyel még csak nem is tiltakoz-