Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. «5 Szlavonországok irányában is, hol újabb időben épen a vasúti téren ő méltósága sem fogja tagadhatni, hogy igen sok az ország érdekében való intézkedés történt. A mi a tarifákat illeti, hogy a kilométerszerinti ár mindig csekélyebb, ha 500 kilométert megy valamely tárgy, mint hogy ha 50-et megy: ebben valami igazságtalanságot és méltánytalanságot találni nem lehet, ezzel igy vannak ma széles e világon mindenütt és igy a szorosabb értelemben vett Magyarországon is s ez a közlekedési politika természetében rejlik. Az igazságtalanság csak ott kezdődnék, ha a díjtétel absolute volna egy közelebbi distantiára drágább, mint egy távolabbira. Nem is hiszem, hogy ez fenforogjon, nem is mondotta igy ő méltósága és ha tévedésből mégis fenforogna valahol, ezt a magyar kormány nem fogná fentartani, a nélkül is, hogy törvényhozási megbeszélés tárgyává tétessék. Végezetül bocsásson meg ö méltósága, ha azt mondom, hogy mi magyar emberek, de főleg a méltóságos főrendiház, legalább tapasztalataink szerint, rendesen higgadtak és türelmesek vagyunk ugyan, de azt még sem szeretjük, ha alternatívákat állítanak elénk és azt mondják, hogy vagy azt teszitek, a mit kívánunk, vagy pedig ez meg ez fog történni." A magyar kormány és törvényhozás, meg vagyok róla győződve, mindent meg fog tenni, a mi a kiegyezési törvény szelleméből és szavaiból folyik; de méltóztassanak megengedni: fenyegetés útján ne kíséreljék meg, mert ekkor még tán ezt sem lenne kedvünk meglenni. (Elénk helyeslés.) Ajánlom a költségvetést elfogadásra. Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Habár az idő előhaladt is, méltóztassanak megengedni, hogy röviden reflectáljak azokra, a mik a költségvetés és a kormány eljárása ellen felhozattak. (Bálijuk! Halljuk!) Azokra, a miket Zsivkovics báró ur őméltósága méltóztatott mondani, annyival kevésbé szükséges reflectálnom, mert azok egy részére megfelelt a ministerelnök ur, másik részét pedig lesz alkalom megvitatni azon országos bizottságban, melynek rövid idő alatti összejövetelét a ministerelnök ur kilátásba helyezte. Egyet azonban még sem hallgathatok el és ez az, hogy a kormányhoz kérdés intéztetett, hogy hajlandó-e oda hatni és a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy Horvátországban a hangulat javuljon. Erre vonatkozólag eonstatálom azt, hogy szerencsére a kedvező hangulat Horvátországban már is fennáll s remélem, hogy az ezentúl is erősödni fog. Azonban megjegyzem, hogy ezen kedvező hangulat előmozdítására nem fog az törekedni, a ki ugy állítja oda a kérdést, hogy Magyarország teljesen ignorálja Horvátország közgazdasági szükségleteit és igényeit. Hisz a legközelebb is, méltóztatnak tudni, létesült ott és pedig tetemes áldozatok mellett az ország nagy részét érdeklő vasút és hogy egyes vicinális vasutak létesítésére oly áldozatokat hozott a kormány, a minőkre más vidékeken nincs példa. Ő méltósága hivatkozott a határőrvidéki vasutak kiépítésére. E vasutak, mint tudni méltóztatnak, épitőfélben vannak és ezeknek bizonyos része az év folyamán fog munkába vétetni. Helytelen tehát felfogásom szerint a kérdést ugy állítani oda, hogy a Horvátországgal fennálló kiegyezés anyagilag és pénzügyileg Horvátország kárára van, mert Horvátország a pénzügyi kiegyezés anyagi hátrányai ellen annál kevésbé panaszkodhatik, mert Horvátország jövedelmei sokkal nagyobb mértékben vétetnek igénybe a horvát autonómia költségeire, mint a hogy ezt a szorosabb értelemben vett Magyarország belügyi költségeire a maga jövedelméből teheti. De mind e kérdéseket bőven lesz alkalom azon időben megvitatni, a midőn az országos bizottság együtt lesz. És most áttérek azon állításokra, melyeket Zichy Nándor ö méltósága a költségvetés ellen felhozott. Ö méltósága azt mondta, hogy elismeri ugyan a helyzet javulását és elismeri, hogy az egyensúly a rendes bevételek és kiadások között helyre állott, de óvatosságra int arra nézve, hogy ne tegyünk olyan beruházásokat, melyek nem feltétlenül szükségesek s a melyek talán luxusnak mondhatók és a melyeket kölcsönvett pénzből kell fedezni. Ámde azon kiadásokat, a melyeknek fedezése ilyen pénzzel történik, ezen költségvetés szerint luxurio-