Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

86 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. sus kiadásoknak nem tartom, mert ezen J költségek vasutak felszerelésére és vizszabá- | lyozásra fognak fordíttatni, tehát mind olyan produetiv kiadások, a melyeket feleslegesnek vagy luxusnak mondani nem lehet. Felemiitette, hogy vannak másnemű kiadások az igazságszolgáltatás, a földmívelés, a népoktatás terén, a melyek szintén szükségesek. De ezeket sem ignorálja ezen költségvetés és ha összehasonlítja ő méltósága ezen költségvetést a múlt. évivel, ezen a czímen sokkal nagyobb összegeket fog felvéve találni, mint azelőtt. Felvetette, hogy az egyenes adónál nincsenek fölvéve az árterek után visszatérítendő járulékok. Engedelmet kérek, az, hogy a költségvetésben földadó czímén mily összeg foglaltatik, az nem függ össze azzal, hogy mennyi szedetik be az adózóktól és azért a visszatérítés nem is fordul elő. Ez különben onnan is van, hogy nemcsak a földadóból, hanem az összes adókból fizettetik az vissza azoknak, a kik azon tagadhatatlan előnyben részesülnek. Felemlítette a közgazdasági helyzetet, vagyis helyesebben a mezőgazdaság hátrányait és a gabona árainak hanyatlását. De azt mindenki elismeri, hogy a mostani válság nem pusztán Magyarország baja, méltóztassék nézni akár Francziaországot, akár Németországot és Olasz országot, ezen baj ott is megvan (Helyeslés) s igy ezen kérdést csak a magyar törvényhozásban megoldani nem lehet. A mit e tekintetben lenni lehetett, az nem kerülte el a kormány figyelmét, mert a mennyiben a gabona árának hanyatlását tarifákkal orvosolni lehet, azt, ámbár egész mérvben lehetetlen, de a mennyiben leheteti a magyar kormány saját körében, különösen a magyar államvasutak útján megtette. A mi a sújtott vidékeken az adóbehajtásra vonatkozik, méltóztatnak tudni, hogy erre nézve az intézkedéseket, a mennyiben az eszközök kezemben voltak, megtettem. És igy a kormány a helyzetet nem ignorálta és a mint eddig megtett mindent, ugy ezentúl is kötelességének tartja figyelemmel kisérni a kérdést és a mit tenni lehet, azt megtenni. Áttérek Prónay ő méltósága nyilatkozatára, a mely sokkal kedvezőtlenebb színben tünteti fel a helyzetet. Ó kiindulási pontul választja az 1875. évet, a melyet én szívesen elfogadok kiindulási pontul. Azt mondta, hogy a magyar állam összes államadósságainak kamata tett 40 milliót, most 80 milliót teszen azon összeg, melyet kamatokra fizetünk. Engedelmet kérek, ebben az összegben ugy a 40 millió, mint a 80 millió törlesztési részlete is benfoglaltatik, Áll az, hogy ezek mind a bevételek, mind a kiadások között szerepelnek, de ő méltósága a bevételeknél figyelembe akarta venni, hanem a kiadásoknál figyelmen kivül hagyta e törlesztést és igy kétszer számította azon összeget, melyet kétszer számítani nem lehet. De azon kívül, ha összehasonlítjuk az 1875-iki és a mostani adósságaink kamatait, mégis csak egyforma factorokat kell venni. Megengedem, hisz azt tudja mindenki, hogy az államadósságok szaporodtak, mert hiszen 10 évi állami deficitet nem lehetett egyébbel fedezni, mint adóssággal. Hogy tehát adósságaink szaporodtak, azt nem fogja tagadni senki, de nem szaporodtak azon mértékben, a mint ő méltó-ága mondja. Mert az általa említett összegben benfoglaltatnak mindazon j irulékok, melyeket az államosított vasutaktóí fizetni kell és melyek mint vagyon, minden esetre ellenértéket képeznek. De benfoglaItatnak ezen kivül ebben az összegben igen lényeges factorok, igy a tiszai és szegedi kölcsön, melyek átfutó kezelésként szerepelnek az államadósságban, de a melyeknek bevétele az illető érdekeltek által fizettetik. Ha tehát ő méltósága összehasonlításokat akar tenni, én elfogadom a számítást ez alapon is, de minden esetre szükséges lett volna, hogy ő méltósága egyenlő factorok alapján tegye meg az összehasonlítást. De nemcsak ezen egy részletre nézve,, hanem átalánosságban is elfogadom az összehasonlítást az 1875 iki helyzettel. És bármit mond ő méltósága, lehetetlen elvitatni, hogy a helyzet azóta javult, hogy a jelenlegi helyzet az 1875-íkinél kedvezőbb. Azt állítja továbbá ő méltósága, hogy a kormány pénzügyi politikája szaporítja a proletariátust, különösen a nép alsó rétegeiben. Én, méltóságos főrendek, elismerem, hogy vannak az országban középbirtokosok, kik a mai