Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

84 XIX. ORSZÁ.GOS ÜLÉS. elvárom, minthogy itt semmi úgynevezett »új concessiókról*, hanem csak a fennálló kiegyezési törvényről, annak alapjára és tartalmára nézve minden rendelkezésének szószerinti értelmi és szellemi szoros fentartásáról és a közös ügyek és közös érdekek valódi közösségéről van szó, mit követelni mind a két félnek egyenlő jogában és érdekében áll, ennélfogva a kormány részéről Horvátország irányában csak ezen jogos, mint igazságos irányt elvárván, teljes megnyugvással fogadom el az előterjesztett költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. Tisza Kálmán ministerelnök : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A mik a vita folyamában a költségvetést és az állam pénzügyi helyzetét illetőleg elmondattak, azokra tisztelt barátom a pénzügyminister ur — mint a ki sokkal jobban tud hozzá, mint én — meg fogja tenni észrevételeit, én csak egy pár észrevételre szorítkozom és kötelességemnek tartom főleg az előttem szólott méltóságos urnak beszédére röviden reflectáíni. Mielőtt ezt tenném, csak azt az egyet kívánom megjegyezni, hogy készakarva nem szólok most arról, a mit Zichy Nándor gróf ő méltósága említeni méltóztatott, hogy a méltó ságos főrendiház — mint ö monda, ha jól emlékszem — megkisebbitése előestéjén is komolyan foglalkozik a dolgokkal. Mi lesz a főrendiházzal, ez természetesen egyfelől magától a főrendiháztól is fog függni. (Helyeslés.) Hogy szóba jött e kérdés a reformra nézve, a mi természetesen nem tehet mást, mint a létező viszony megváltoztatását, annak sok bűnrészese van, ha bűn. Hogy én is bűnrészes vagyok 1869 óta, annak első sorban Zichy Nándor grőf ő méltósága az oka, a ki sokszor megtámadott, hogy a főrendiház tekintélye iránti érzéketlenséget mutatok, midőn e kérdést kezembe nem veszem. Ezt mellékesen megjegyezvén, áttérek rö viden arra, a mit a közvetlenül előttem szólt méltóságos ur mondani méltóztatott. Nem akarom ez alkalommal vitatni azt, hogy ha a magyar közérzületben és a magyarsajtóban változott sok tekintetben a hangulat a horvátok irányában — mely hangulatváltozást merem állítani, ott, hol fennálló törvény ellenére akart érvényesülni, kőtelességszerűleg mindig visszaszorítottam — de ha változott, vájjon tisztelt méltóságos ur, ezen itteni változás idézte-e elő azokat, mik — sajnos — Zágrábban az ellenzék részéről történtek? Nem megfordítva áll-e a dolog? Sokszor épen az ott lefolyt dolgok nehézzé tették a kormánynak visszaverni az itteni felháborodásszülte követeléseket, de megtettem és meg fogom tenni mig itt leszek ezentúl is. Mert azt hiszem, az egyik részen elkövetett hiba nem azt teszi, hogy a másik részen is hibát kövessünk el, hanem hogy a törvénynek teljes erejét, sikerét és tiszteletét biztosítsuk oly módon, a mint lehet,, mert biztosítani minden esetben kell. (Helyeslés.) De ezen dolgokról azért sem kívánok többet beszélni, mert mint ő méltósága is mondta és itt is nyilváníthatom, a regnicolaris deputatio kiküldése iránt az indítványt a közelebbi napokban be fogom a törvényhozás elé terjeszteni, miután én is azon nézetben vagyok, hogy ha Horvát-Szlavonországok gyűlése kívánta, óhajtotta, arra rá nem állani, alkalmat nem adni arra, hogy a dolgok megbeszéltessenek, helytelen volna. {Ugy van!) Ha ezen bizottságok | fogtak értekezni, a dolog természetében rejlik, I hogy a magyar törvényhozás bizottsága a magyar törvényhozásnak jelentést fog tenni és akkor alkalma lesz a törvényhozásnak és igy a méltóságos főrendiháznak is, hogy megítélje, vájjon mint némelyekben látszott ő méltósága mondani, a kormány csakugyan a kiegyezési törvénynek Horvát-Szlavonországok korlátozásával, megsértése által követett-e el hibát, vagy nem. Ma azonban, mielőtt ez megtörtént, mielőtt concrete elő lesznek adva a törvénynek ugy mondott megsértései és félremagyarázásai és mielőtt erről a törvényhozás kiküldött tagjai tudomást szereznek, azt hiszem, e felett vitatkozni felesleges. Egyet azonban addig is megjegyzek s ez az, hogy a mi az anyagi panaszokat illeti, én részemről mindig abból a nézetből indultam és indulok ki, hogy az anyagi tér az, melyen nem a követelések folytán, de az állam minden része iránti kötelesség folytán azt, a mi az egésznek érdekével megegyeztethetőleg megtehető, meg kell tenni és ezt követjük Horvát-