Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XÍX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 75 Prónay Dezső b.: Bocsánatot kérek, felártani : direct adók 21 millióval, indirect adók 15 millióval, együtt 36 millióval. Egyébiránt ha csak a 4 milliót veszszük is tekintetbe, a 25 millió oly tetemes adóemelés, a melynek súlyát az ország kétségkívül nagyon érzi; mert hiszen az adóemelésnek mértékét nemcsak számokból keli megítélni, hanem abból a hatásból is, a melyet az a társadalomra gyakorol. És e tekintetben, méltóságos főrendek, habár elismerem azt, hogy a pessimismus kárt okozhat, viszont meg vagyok győződve arról is, hogy a túlzott optünismus már is sokkal több kárt okozott az országnak. Vannak az országnak számos vidékei, a hol egyenesen az állam által az adózókra rótt terhek szaporítják a proletárságot. Mindenütt, hol olyan gazdasági viszonyok vannak, hogy az úgynevezett volt úrbéri értelemben vett negyedtelkes gazdák száma túlnyomó, «Í éknek állása ma az ország nagy vidékén tarthatatlan. Alig van örökösödési eset, mely beállna a nélkül, hogy az illető ne volna kénytelen ingatlanait eladni. Ezen eladás többékevésbé kényszereladás természetével bir: el adás helyett elfecsérlése az ingatlanoknak. Ennek oka természetesen nem egyedül az állam által az adózókra rótt teher, de kiváló]ag azon mód, melylyel az állam pénzügyei kezeltetnek. E tekintetben helyzetem könnyű, csak az előttem szóló báró Pongrátz tisztelt barátomra hivatkozom, ki a pénzügyi administratiót jobban ismeri, mint én, a ki bevallotta, hogy bizony e tekintetben a rideg fiscalis szempont az irányadó s nem az ország közgazdasági érdeke vezeti a pénzügyi kormányzatot, hanem a legridegebb fiscalis érdek. A mit tehát az, ki az ország pénzügyeit oly szerencsés helyzetben levőknek tartja, constatált, azt azt hiszem, az ellenzéknek bizonyítania felesleges. Ha már az ellenzék pessimismusát itt szóba hoztam, azt is elmondom, hogy az ellenzéknek legalább azt a részét, mely ma is czélul tűzi ki azt, hogy az ország közjogi helyzetén változtatni kell, pessimismussal vádolni egyátalán nem lehet. Meglehet, hogy az ellenzék egy része az ország pénzügyi helyzetét szomorúnak látja, de Magyarország önállását és jövőjét nem itéli meg pessimisticus álláspontról. De, méltóságos főrendek, a költségvetés egybeállítására is kell még egy-két megjegyzést tennem. Tudjuk, hogy a számok ügyes csoportosításával mily sajátságos eredményeket . lehet elérni és én megvallom, hogy midőn az előttünk fekvő költségvetés szerint a deficit mindössze 11 milliónak mondatik, ezt nem tekinthetem egyébnek, mint a számok szerencsés csoportosítása eredményének. Nem akarok arra súlyt fektetni, hogy vájjon szorosan véve a pénzügyi tudomány terminológiája szempontjából mit kell deficitnek nevezni. Azt hiszem, hogy a kérdés lényege abból áll, mekkora azon összeg, melyet az országnak az adott viszonyok közt bizonyos évben okvetetlenül ki kell fizetnie és mekkora azon összeg, melyet, ezen tartozással szemben, ehhez foglalva az administratio összes kiadásait, az ország saját jövedelmeiből előteremteni képes. Én e tekintetben egészen más eredményre jutok, mint a költségvetési előirányzat, ha azt csak felületesen tekintjük. És én megvallom, sokkal helyesebbnek véltem volna, ha a hármas bizottság a helyett, hogy — elismerem, egyénileg teljesen jogosult — felfogásából indulva ki, inkább csak paraphrasisát adta annak, hogy mily kedvező színben látja az ország pénzügyi helyzetét, a helyett inkább arra utalt volna, mi az, a mit a költségvetésnek első áttekintésére észrevenni nem lehet, de a mit a költségvetés egyes tételeinek alapos egybevetése után észre venni kellett volna, hogy tudniillik 30 millió azon öszszeg, melyet az ország sajátjából fedezni nem képes, a mit azonban mégis fedeznie kell. A költségvetés 11.883,000 frtnyi hiányt nevez meg, de 10 millió értékű államjőszágok eladása is van praeliminálva. Azt hiszem, ezt a rendes bevételek közé akkor sem sorozhatjuk, ha még számos éven át ugyanezen alapon ugyanennyi áll dispositiójára az országnak, valamint azt sem sorozhatjuk a rendes bevételek közé, hogy megszűnvén már a földi tehermentesítési alap törlesztése, 'ennek meg1 szüntetése mellett a pénzügyminister ur új kölcsönhöz folyamodik. Ez 9 millióra rug. Ez együtt az előbbi tétellel húsz millió. A költségvetésben megnevezett 11 millió 10*