Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

76 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. val együtt tehát 30 millió a deficit. Egyébiránt, j hogy az előirányzott hiány és a közt, a mi a zárszámadásokban jelentkezik, mekkora a különbség? Erre nézve van példa elég. Például az í 883. évben sem volt a költségvetésben 45 milliónyi hiány praeliminálva, holott a zárszámadások ennyit mutatnak fel. Azon körülmény, hogy e költségvetésben a rendes bevételek és a rendes kiadások közt az egyensúly állítólag már helyre van állítva, ez, nézetem szerint, magában véve nem oly rendkívüli dolog. Hivatkozom az 1875. évi költségvetésre, midőn a rendes bevételek és a rendes kiadások közt a hiány csak 760,000 írttal volt megállapítva. De akkor nem foglalt helyet a rendes bevételek közt olyan tétel, mely csak hitelműveletből teremt az országnak pénzforrást, holott most a rendes bevételek közt hitelművelet útján való bevétel 9 millióra van felvéve. E tekintetben tehát most [még ott sem állunk, hol már 1875-ben állottunk. Egy nagy eredmény van, a mire a kormány szeret utalni s ez a conversio. Ezt én is elismerem. De ha egy 10 éves kormányzat alatt a pénzügyek rendezése körül semmi eredményt sem mutathatna fel a kormány, akkor létjogosultsága egyátalában megszűnt volna a conversióra. A kínálkozó kedvező alkalmat felhasználta s ezt azt hiszem, bármely más kormány is megtette volna. Tudom, hogy midőn arra történik utalás, hogy 30 millió az az összeg, melyet az ország sajátjából fedezni nem képes: rendesen az a felelet, hogy 23 millió beruházás szerepel a költségvetésben, ezt tehát a hiányból le kell vonnunk. E szerint tehát defleitképen csak 7 millió maradna. A beruházások tekintetében mi szomorú tapasztalásokat tettünk. Számos oly kiadás szerepel a költségvetésben a beruházások rovatában, melyet, szerintem, sokkal helyesebb lett volna más rovatba helyezni, mert valódi beruházásnak csak az tekintendő, a mi legalább a befektetett tőke kamatját fedezi. Ha tehát a cultusministerium költségvetésének apróbb tételeiből 140,000 frt beruházásnak mondatik, e tétel egyike sem olyan, hogy a kamatot meghozná. Megengedem, hogy ezek culturalis szem- j pontból indokolt kiadások, például a vakok intézeténél a zongora beszerzése. De hogy ennek a beruházások közé tétele mily önkényes összeállítása a költségvetésnek, azt maga e költségvetés is bizonyítja, így az ő Felsége melletti ministerium helyiségei bútorozására felvett 2,000 frt, mely az átmeneti kiadások közt szerepel, holott hasonló természetű, mint az előbb emiitett zongora. Én itt különbséget nem látok. Az 1883-iki zárszámadásokban az állami vagyon gyarapodásának kitüntetésénél az ó-budai amphitheatrurn 4,655 írttal szerepel. Ha ily tárgy fentartására valami fordittatik: ez magában véve helyes; de hogy az állam vagyona ezzel mennyivel gyarapodott, azt ítéljék meg a méltóságos főrendek. De nemcsak a kis, hanem a nagyobb tételeknél is ugyanezen eljárás követtetett. Az új országház építésére például 800,000 frt vétetett fel, tavaly pedig 200,000 frt. volt felvéve. Ezentúl azonban évenkint körülbelül egy millió fog fölvétetni. A törvényhozás e kérdést már eldöntötte s azért ezt vitatni nem fogom; de nem találom helyesnek, hogy ez a beruházások alatt vétessék föl, mert ez kamatot nem hajt s mert ez a törlesztési hányadot meghozni nem fogja. A vasutak közt is van olyan, a mely magában véve a beruházási czfmet megérdemli, habár problematicus, hogy haszonhajtó lesz-e? A munkács-beszkidi vasútra 3 millió irányoztátott elő. Annak idején, midőn e vasút javasoltatott, azzal indokolták, hogy ez stratégiai fontosságú. De hogy az úgynevezett stratégiai vasutak mennyi hasznot szoktak hajtani: erre elég példát tudunk a múltból. Mindezekből azt következtetem, hogy legföljebb azt állithatjuk, hogy a helyzet 10 év óta nem vált roszszabbá, A status quo fentartása is érdem, de ez; nem elég ok arra, hogy az ország pénzügyi helyzetének javulását oly fennen lehessen hirdetni, a mint ezt Pongrátz Emil báró tette. Abban, hogy a költségvetés ennyi vagy annyi deficitet tüntet fel, valami nagy veszélyt nem látok, mert következhetnek jobb idők

r a midőn a legsúlyosabb helyzetek is kiheverhetők. Abban azonban már nagyobb veszedelmet látok, ha a kormány arra az útra terel-