Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-19
65 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ez assignaták balsorsát, bukását ő nemzeti calamitásnak mondja és azt állítja, hogy erre nemcsak hogy szükség nem volt, de hogy Francziaországnak hatalmában állott volna ezeket idővel lassanként beváltani és igy az országot megóvni mindazon szerencsétlenségektől, melyek ama bukásbői keletkeztek. Ő e szerencsétlenség okozóit, azon embereket, kiket ezért felelősökké tesz, három osztályba sorozza: Az első osztályba a speculansokat, az agioteuröket helyezi, kik az állam vesztére annak pénzügyi bukására speculáltak. A második osztályba helyezi azokat, a kik hamis pénzeket tetemes mérvben készítet l ek és ezzel a pubiicu mot csalták. Az emberek e két faját parricidáknak nevezi s azt mondja, hogy halálbüntetést érdemeltek volna. A harmadik osztályba s helyezi a convent fmanc-capacilásait álíamgazdászait és sok ezer más egyéniséget, kik egyebet sem tettek, mint folyton vészt kiáltottak, az állam hiteiét gyalázták és annyira mentek, hogy azon papírpénz énekét oly csekélynek mondották, hogy azon papirt sem éri meg, melyre nyomtatva vannak. Ezeknek tulajdoni tja Thiers minden calamitás kútforrása! s őket teszi azért felelősökké. Nálunk efféle egyéniségek nem léteznek s nem is azért hoztam fel e példát, mintha az j akkori franczia viszonyokat a mi jelen viszo- | nyainkkal párhuzamba akarnám tenni. Távol- j ról sem. De nálunk is vannak folyton vész- l kiáltások; ezek sokszor nyom nélkül hangzanak j el, de vannak körülmények, mikor ezeknek igen I szomorú következései lehetnek. Pártolom az előirányzatot. (Elénk helyeslés.) j Pongrátz Emil b.: Nagyméltóságú elnök j ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Egy évtized óta azzal küzd a magyar állam egész erejének megfeszítésével, hogy egyrészről: eleget tegyen a napról napra rohamosan nőve- I kedö culturalis fejlődés követeléseinek, hogy a f nemzet haladásának egyetlen lén5 r eges föltéte- í lét és tényezőjét se rövidítse meg; másrész- j ról; hogy a felfegyverkezett béke rendkívüli terheit viselhesse, e melleit saját pénzügyeit j rendezhesse. j A nemzet összes erejének megfeszítése j nem maradhatott eredmény nélkül. Mutatja azt I az előttünk fekvő költségvetés, melylyel állami háztartásunk fontos stádiumba jutott. Ebben aratja a nemzet'áldozatra készségének kézzel fogható eredményét: az egyensúly helyreállítását a rendes kiadások és bevételek között. Az elfogulatlan szemlélő nem zárkózhatik el ama benyomás elől, hogy pénzügyeink évről évre nemcsak állandóan, hanem jelentékenyen is javultak. Az 1885-ik évi költségvetés megnyugtató eredményeket mutat fel. A számok mesterséges csoportosítása nélkül nyilvánvaló: hogy pénzügyeink rendezésében" különösen az utolsó 6 év alatt nagy haladást tettünk. Az 52 milliós deficit leapadt nem egészen 12 millióra és a zárszámadás eredményei meghaladják az előirányzatot. A pénzügyek rendezésének nagy haladását első sorban bizonyítja az: hogy mig a rendes költségvetésben 1881-ben 22.600,000 forintra rúgott a deficit, 1882-ben 16 millióra szállott alá, í883-ban 5.200,000 forintra apadt a zárszámadási eredmények szerint; az 188á-ik évi ordinariumban pedig egyátalán nincs deficit, sőt 223,000 forintnyi plus mutatkozik. Ezzel azonban nem állott be szünet a javulásban, nemcsak helyre van állítva az egyensúly folytonossága, hanem 1885-re csaknem 5 milliónyi fölösleg mutatkozik. Ha az összehasonlítást nem csupán az ordinariumban teszszük meg, hanem az összes deficitet veszszük szemügyre, az 1881-ben 36 millióra rúgott, 1882-ben 20.900,000 forintot tett, 1883-ban már 16 millióra apadt, mig 1885-ben 11.883,763 forintra szállott le s igy mérlegünk öt év alalt 24 millióval javult. E bírálatnál figyelembe kell vennünk, hogy 1885-re 23 millió van felvéve beruházásokra s ha lehetséges volna ezekről lemondanunk: nemcsak az ordinariumban, hanem egész költségvetésünkben jelentékeny többlet mutatkoznék. Nem tagadja senki, hogy az olyan beruházás, mint a vasutak vétele és építése növeli kiadásainkat, de forrást is nyit bevételeink szaporítására s helyes tarifapolitika által nagy befolyást gyakorol az ország forgalmára, közgazdasági és pénzügyi érdekeire. (ügy van!) Mindenki elismeri, hogy a vizek szabályozása
