Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-19
XIX. OKSZÁGOS ÜLÉS. 67 anyagi áldozatokkal jár, de pénzügyi eredményeket is érünk el vele. A beruházások — akár közoktatási vagy földmívelési, akar távírói vagy lótenyésztési czélokra fordítjuk — a melyekről az elöu'ányzat hasonlóképen gondoskodik, mind növelik kiadásainkat, de ilyen hasznos és szükséges beruházások megszüntetése legfontosabb közgazdasági érdekeink megsértése nélkül lehetet- j len. Egészséges pénzügyi rendszer hasznos I beruházások nélkül nem képzelhető. Ezek emelik az ország anyagi és szellemi erejét, ezek j fejlesztik az adózásra való képességet, (ügy van !) Épen e beruházások bizonyságot szolgál- ( tatnak arra: hogy a relatíve csekély deficit egyátaláu nem nyugtalanító természetű, mert az ezekre szánt összeg kétszer akkora, mint a mutatkozó hiány, s e kiadások jótevő hatása rövid idő multával érezhető lesz az ország anyagi helyzetén, {ügy van!) Szinte megfoghatatlan, hogy ily jelentékeny haladás ellenére oly sok oldalról halljuk és olvassuk, hogy az ország anyagi hanyatlásnak indult; sőt gyászos hazafiak sötét búskomorsággal végromiásunkat is hirdetik. (Derültség.) Egy pár esztendő eredményének összehasonlításával akarom kimutatni, hogy menynyire hanyatlottunk. (Halljuk!) Nem kívánok az egyenes adókról szólani, a melyeknek emelkedése minden esetre elérhető az adósróf alkalmazása által, a nélkül, hogy az emelkedésből a nemzet anyagi fejlődésére következtetést lehetne vonni; hanem rámutatok a közvetett adók folytonos emelkedésére, a mi minden esetre szoros összefüggésben áll a nép jólétének növekedésével. A fogyasztási adók czímén 1868-ban befolyt 127* millió; tiz évvel később 1878-ban 14.800,000 forint; 1879-ben 16.400,000 frt; 1880-ban 18.700,000 frt; 1884-ben 23.700,000 frt. ily folytonos, ily jelentékeny, hogy ne mondjam rohamos emelkedés minden esetre az ország fogyasztásra képességének fejlődését, a jólét növekedését bizonyítja, (ügy van!) Nagy emelkedést látunk a dohányjövedéknél is; ennek jövedelme 1868-ban 14 millió forint volt; 1878-ban 16.200,000 frt; 1880-ban 17.500,000 írt; 1882-ben felemelkedett 20 millióra, s ma is igy áll. Ezen fényűzési ezikknek ily folytonos? emelkedése minden esetre az ország vagyonának gyarapodására vall. Épen ilyen érdekes az összehasonlítás a vámjövedelemnél, habár annak csak 30%-a illeti a magyar államkincstárt, A vámjövedelem ugyanis rövid hat év alatt 25 millióról 49 millióra emelkedett, a miből minden esetre a kereskedelmi forgalom emelkedésére kell következtetni. Az országnak főleg közgazdasági állapotára igen kedvező világítást vet az a körülmény, hogy az 1882-ben az állami jószágokból eladott 22 ezer holdnak legnagyobb részét tősgyökeres magyarok vették meg és pedig becsáron felül. A múlt évben 9 millió forint értékűnél többet vettek meg, többnyire a szomszéd községek és az ország különböző vidékeiről való gazdák, szintén a becsértéknél magasabb áron. A hol ilyesmi történhetik rósz termés idején, a búzának olcsó ára mellett: az az ország gyarapszik, annak jóléte emelkedik. (ügy van! ügy van!) Meg akarom azt is érinteni: hogy a posta, mely némi tekintetben a kereskedelmi forgalom mértékét képezi, 1868-ban 200,000 forinttal passiv volt. 1882-ben pedig 1.700,000 forinttal active állott; 1885-re 2 millió forinttal van felvéve. Azt hiszem, hogy ez sem mutat hanyatlásra. Legyen szabad azt is megemlítenem: hogy évről évre nagyobb mennyiségű állampapír nyer elhelyezést az országban. 1880-ban államadósságunk után 20 milliónyi kamatot fizettünk az országban, a külföldre ellenben 45 milliót. Az államadósság kamatainak tehát legnagyobb része külföldre ment. 1882-ben az államadósságok kamataiból 28 milliót fizettünk az országban, s igy 8 millióval többet, mint két év előtt. Az arány azóta ismét jelentékenyen javalt, s constatálva van az is, hogy a kibocsátott 186 milliónyi papirjáradék-kötvényből 89 millió van az országban elhelyezve. Ez minden esetre igen kedvező jelenség, mely arra mutat, hogy az ország lakosságának vagyoni viszonyai javultak. 9*
