Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-40
XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 295 séget ad, melynek megadása, miután itt voltaképen jogi kérdésekről van szó, az igazságügyi eligazítás körébe tartozván, a bíróság hatáskörébe való. Mindannak daczára lehetnek, sőt vannak is fontos tekintetek, melyek nemcsak igazolják ezt, hanem követelik, sőt indokolják is. Én, habár nem zárkózom el az elől, hogy ez a jelen esetben valóban szükséges lehet, mindazonáltal mégis a kérdést igen megfontolandónak vélem és csakis ily meg- fontolás mellett vélem e javaslatot megszavazhatónak. Különösen azon reményt szeretném táplálhatni, hogy lehetséges lesz ezen törvény hatása iilatt mennél szűkebbre szorítani az imperativ és hatósági eljárás körét és hogy a rendezendő kérdések legnagyobb része magán egyezkedés útján el lesz intézhető, mihelyt meg fognak szűnni azon okok, melyek eddig az indokolás szerint is gátolták azt, hogy az illetők nagyobb mérvbe vegyék igénybe viszonyaiknak magán egyezkedés útján való elintézését. Egyik főoka ennek ugyanis az volt, hogy a házközösségek tagjai ki akarván kerülni azon adók és illetékek fizetésének terhét, melyek ezen eljárással eddig egybe voltak kötve, titkos egyezségeket kötöttek. Ez az oka annak, hogy jelenleg nem lehet ezen kérdést felismerni ugy, mint az valósággal áll. Azt hiszem tehát, mihelyt e törvény ki fogja mondani azt, hogy a házközösségben élők viszonyainak magán egyezkedés utján való szabályozása nem fog többé azon adó- és illetékteherrel járni, mint eddig, akkor részint a máilétező egyezségek napfényre fognak kerülni, részint a házközösségben élők saját kezdeményezésűkből rendezni fogják viszonyaikat, ugy a mint maguk legigazságosabbnak és legmegfelelőbbnek tartják. A ministernek azután mindig hatalmában áll, hogy azon két év folyamán, mely e viszonyok rendezésére adva van, ha látni fogja, hogy a viszonyok ott maguktól rendeződnek, az imperativ és hatósági közbenjárásnak továbbra is olyan korlátokat szabjon, mely az egyesek érdekeire s a magánjognak önmagától való fejlődésére legkíméletesebbnek látszik. De van még egy körülmény, a mely iránt tüzetesebb felvilágosítást kérek és ez az, hogy ezen viszonyok a határőrvidék egyéb részeiben, a melyekre a jelen törvény hatálya ki nem terjed, a melyeknek ügyei eligazítása hozzánk szorosan nem tartozik, de a mely ügyek iránt mégis részben érdeklődünk és a melyeknek miként való eligazítása ezen törvény által közvetlen mégis érintve van, hogy ezen viszonyok, mondom, a határőrvidék más részeiben hogyan alakultak eddigelé és minők jelenleg ? Ezek azok, melyeket ezen törvényjavaslat részletes tárgyalására vonatkozólag megjegyezni k ; vántam. Berczlly Jenő ministeri tanácsos; Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Tökéletesen egyetértek ő méltóságával, midőn ezen intézkedést igen fontosnak és egy vidék összes viszonyait szabályozónak jelzi; azonban ki kell jelentenem azt, hogy ezen intézkedés, habár a kivételesség jellegét hordja is némileg magán, nem éri az illető vidéket váratlanul, nem jő azon vidékre minden előkészület nélkül. Azon vidékre nézve, melyen a határőrvidéknek maradványa jelenleg lakik, évek óta, sőt lehet mondani évtizedek óta készíttetett elő a polgárosítás. Nem akarom untatni a méltóságos főrendeket történeti fejtegetéssel, csak röviden kívánom kijelenteni, hogy már a 16-ik században keletkezett brucki libellussal megkezdődött a polgárosítás. És különösen felemlítem a cantonrendszert, mely Károly főherczegö fensége halála után lépett életbe; és végre felemlítem a Jankó Cordua határörjogot, mely a múlt században az egész vidékre érvényes volt és n ely az 1807-iki alaptörvény behozatalánál directoriumául szolgált. Az 1855-iki alaptörvényben kimondatott hogy a határőrök szabad községgé szerveztetnek s ezáltal tétetett le tulajdonképeni alapja a polgárosításnak. Azon időtől fogva fokozatosan haladtak elő az akkori intéző körök és haladt a kormány a polgárosítás keresztülvitelében egészen 1871-ig, mely évben június 8-án kiadatott a királyi leirat, mely a polgárosodást kimondotta és az alaptörvényt tetemesen megváltoztatta. Tehát valami váratlan átalakulás a magánjogi rendszerben nem történik ott. Az 1872-iki királyi leirat melyet
