Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-7
Víl. ORSZÁGOS ÖLÉS. 21 több részére érezhetően megsúlyosodott ezen amúgy is nagy teher. A törvény szabta meg ezen eljárást, de azért a kormány, mely a törvény őre, lehetetlen, hogy e viszonyról elvonja figyelmét és azok nagy horderejénél fogva e viszonyok ellen orvoslást ne keressen. Sokkal súlyosabb maga azon veszély, mely közgazdasági jövőnket ily állapotok közt fenyegetheti, semhogy e viszonyokra a kormány és a törvényhozás figyelmét ez alkalommal is felhivni a méltóságos főrendek figyelmén kivül eső kérdés lehetne. Int ez arra, hogy egyoldalúkig csak agricultur alapra fektetett közgazdaság mily nagy ingadozásoknak lehet napjainkban kitéve, holott az azelőtt a legmaradandóbb és legerősebb alapon állónak látszott. Int arra, hogy a vám és kereskedelmi szövetség megkötésekor hazánk viszonyait a törvény értelmében lelkiismeretesebben szem előtt tartsuk. Valamint a válaszfeliratban is kifejezést nyert azon érzés, hogy ilt nemcsak közgazdasági, hanem egyszersmind politikai na gyei dekü kérdések forognak szóban: ugy részemről azt hiszem, hogy eddigi magamtartása ezen kérdéssel szemben megment azon gyanúnak még árnyékától is, mintha a vámszövetség létrejöttével elvi ellentétbe kívánnék állani és ne ismerném el azon nagy nyomatékú indokokat, melyek állami és közgazdászati szempontból e kérdéstől el nem választhatók. Valamint a méltóságos főrendek, ugy én sem állhatok e részben más alapon, mint azon, melyet e részben a törvény nyújt. De épen ezen- alap követeli azt, hogy nem csak a készség, nem csak a hajlandóság legyen meg mindkét szerződő fél részéről, de egyszersmind ezen hajlandóság mellett oly eredmények is éressenek el, melyek gazdászati fejlődésünk biztosítására szolgálnak, melyek közgazdasági állapotainkat jövőben virágzóvá tehetni fognák. Ezen gazdasági fejlődésnek egyebek közt, szerintem, maradandó alapját mindenkor az igazságszolgáltatás és a közigazgatás képezi. A közigazgatás terére is utaltatunk, midőn a közigazgatási bíráskodás rendezése a legközelebbi törvényhozási cyclus feladatai közt felsoroltatik. Mintegy corolláriumát és kiegészítését képezné ez a közigazgatás oly annyira kívánatos rendezésének. Részemről is kívánatosnak és sürgősnek tartom, hogy a közigazgatás egész terjedelmében magára vonja a törvényhozás figyelmét és annak rendezése kielégítőbb alapokra fektettessék, mert az jelen állapotában, mint ezt már nem egyszer a méltóságos főrendek előtt hangsúlyozni szerencsés voltam, a kor színvonalán nem áll, és sok részben nem annyira a közigazgatásnak, mint csak politikai czéloknak látszik szolgálni. De mint már beszédem bevezetésében jelezni szerencsés voltam, nem akarok az egyes tárgyak lényegebe ereszkedni; fentartom magamnak, hogy az előkerülő esetekben, ezen törvényjavaslatok megvitatásakor, mélyebben ereszkedjem azoknak valójába, s hogy az országgyűlési tárgyalások folyamán netalán egy vagy más kérdésre nézve akár interpellatio, akár más alakban való felszólalás útján a kormánynak és a törvényhozásnak figyelmét felhívjam. Ezek után a válaszfelirati javaslatot átalánosságban elfogadom. Elnök: Van valaki, a ki szólani kivan? {Elfogadjuk t) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem annyira az előttem szólott igen tisztelt méltóságos gróf ur által elmondottak, mint talán egy oly fontos tárgynál a méltóságos főrendi ház iránti tiszteletem teszi kötelességemmé, hogy pár szót mégis szóljak a tárgyhoz. Mindenek előtt meg kell jegyeznem azt, hogy a feliratnak egy passusát, mindjárt bátor leszek megmondani melyiket, nem ugy értelmezem és értem, mint Zichy Nándor gróf ő méltósága tévé, mintha az némileg visszautasító volna a trónbeszédben kifejezett egy eszmével szemben Ő méltósága ugyanis, ha jól értettem, azt monda, hogy abban is tökéletesen egyetért a válaszfelirati javaslattal, midőn az visszautasítja bármely téren, bármely terjedelmű rendkívüli eszközök alkalmazását. Én azt látom, hogy a válaszfelirati javaslat azt mondja, hogy >a béke megóvására, mely hazánk szellemi és anyagi fejlődésének tényezője volt a múltban, nélkülözhetlen feltétele marad a jövőben, s
