Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-33

262 XXXIII. ORSZÁGOS ULES. gyümölcsözővé tételére hivatik fel a közönség és az igy megtakarított ősszeg még akkor is a közönség javára fog szolgálni, hogy ha a megtakarítás csakis azon czélra fordittatik, hogy az államkincstár hitelét növelje; hogy annak a piaczon forgalomba lévő kötelezvényei magyar kezekbe, a kisebb takarékosság által gyűjtött tőkék birtokosainak kezébe jussanak. De éppen azért, mert most már másodszor van alkalmunk a takarékpénztári üzlethez szólani és ezen alkalommal szólunk magához a közgazdaszati hitelhez, a mint az Magyarországon kifejlődött, nem tartózkodhatom azon megjegyzéstől, hogy e tekintetben, szerintem, legalább .— és ne tessék ezt ellenzékieskedésből származó nyilatkozatnak venni — e kérdés leginkább csak az adóztatási és financiális segédforrások megújítása szempontjából ítélhető meg. A takarékpénztári kezelés, a takarékpénztárak által adott hitel a közhitelnek és gazdasági hitelnek e tekintetben való szervezése lényegileg még ma is ott áll, a hol állott akkor, mikor a takarékpénztári betéteknél sokan, éppen mert a takarékpénztári hitelműveleteket szabályozandóknak tartották, s részbena megadóztatást czélszerünek és kívánatosnak vélték; magának a takarékpénztári üzletnek — és ezt nem tartózkodom kimondani és a főrendiházban kötelességemnek tartom erre rámutatni —- a takarékpénztári szervezésnek egészségesebb alapokra való fektetését már akkor is átalán elismert szükségnek tekintették. És midőn a szakértők által táplált ezen meggyőződésnek itt a főrendiházban kifejezést adtam, azt hiszem, a közügy iránti kötelességet teljesítettem. (Helyeslés.) Ezt kívántam ez alkalommal hangsúlyozni, egyrészt a közhitel és a megtakarítások biztosi tása és a válságok megelőzése tekintetében, másrészt pedig a megtakarított összegeknek a közforgalom azon csatornáiba való vezetése érdekében — a mi kell, hogy egy helyes politikának feladata legyen, a melyet leginkább a mi közgazdászatunk igényel és mely igényeknek az ilyen megtakarított összegek állnak legközelebb rendelkezésre. E tekintetben tehát most a takarékpénztárakról levén szó, szükségesnek tartottam újabban felhívni ezen szempontokra a kormány figyelmét és azon óhajnak adni ez alkalommal kifejezést, hogy ezen kérdést tüzetesebb tanulmányozás és kedvező körülmények között szabályozás tárgyává fogja at. kormány tenni. (Helyeslések.) Baross Gábor államtitkár: Bátorkodom az előttem szólott méltóságos gróf ur előadására röviden reflcctálni, a mennyiben az a szőnyegen forgó törvényjavaslatra vonatkozik. Teljesen osztozom azon kifejezett becses nézetében, hogy ezen törvényjavaslat kísérlet akar lenni, illetőleg a kísérletre való lehetőséget adja meg a kormánynak. Igaz, hogy ez az intézet európaszerte kedvező eredményeket mutat fel; de minden esetre figyelmet érdemel az, hogy éppen mert csekélyebb betétekről van szó és éppen mert ez a honpolgárok azon osztályát érinti, melynél a takarékosság és annak megbecsülése is különös figyelmet érdemel: óvatosnak kell lenni ezen intézmény meghonosításánál és ennek szervezésében előbb kísérlet útján kell tájékozódni az átalános viszonyokról. És hogy mily eredményekre vezethet hazánkban a postai takarékpénztár behozatala éppen azon szempontból, a mi a postai takarékpénztáraknak kivánt eredménye: hogy megadassanak a kellő biztosítékok és mindazon eszközök, melyek a takarékosság fejlesztésére tényleg szükségesek, bátorkodom a méltóságos főrendek figyelmét felhívni azon kivételes intézkedésekre, melyeket ezen törvény tartalmaz és melyek azon szempontból, hogy a lehető legnagyobb biztosság nyújtassák a szóban forgó betétek iránt és a betevőknek minden károsodása megelöztessék ; azt hiszem, az előttem szólott méltóságos gróf urat is meg fogják nyugtatni. Először is mindjárt az 1. §. kimondja, hogy ezen betétek, illetőleg az egész takarékpénztári működés állami jótállás alá helyeztetik, melyet pedig legfőbb garantiának tekint mindenki bármely hitelintézetnél; oly garantia ez, mely legtöbb biztositékot nyújt minden eshetőség, például háború esetén való megrázkódtatás iránt. Természetesen ez sem hat ki apodicticus biztossággal, de rendes körülmények közt az állami jótállás mégis legtöbb biztositékot ad a takarékoskodó honpolgároknak. Ezután következik az adó-és illetékmentesség, mely más jótéte-