Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-33
XXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 263 menyek közt ezen betétekre is kiterjesztetik; továbbá az, hogy egy maximalis összegig, 1000 Írtig, a meddig a betét kamatozik, az le nem foglalható, zálogba nem vehető. Egy szóval, méltóságos főrendek a törvényjavaslat ezen intézkedése még socialis szempontból is igen fontos, mert egy bizonyos birtokminimumot az illető betevők számára minden körülmény közt biztosit. Tehát ha van mód, mely a takarékosságra indítson, ezen utóbb felhozott körülmény teljes mértékben alkalmas erre ; ezer forintig a betét kamatoz, le nem foglalható, átalában véve kamatmentes, tehermentes, zálogba nem vehető és igy a betevő ezen minimalis vagyonmennyiségtől meg nem fosztható. A mi a tartalékalapot illeti, annak belső Összefüggése megvan ezen törvényjavaslatban, mert a 7. §. kimondja, hogy a tartalékalap rendeltetése, a postai takarékpénztárt esetleg érő veszteségek fedezésére szolgálni; tehát megvan a belső összefüggés a tartalékalap és az üzlet között ép ugy, mint minden pénzintézetnél, melynél tartalékalap képeztetik, ez az intézetet érő veszteségek pótlására szolgál. Ez az összefüggés mondom tényleg létezik és itt is meg van óva. A felsorolt előnyök mellett én azt hiszem, a kormány teljesen helyes álláspontot foglal el, midőn éppen kísérletet akarván ezen törvényjavaslatban bemutatni, magasabb rendű kérdésekkel akként nem foglalkozott, hogy azokat a jelen törvényjavaslattal hozza kapcsolatba. Ilyen két kérdést méltóztatott ő méltósága felvetni. Az egyik a gazdasági hitel rendezése. E tekintetben a kormány részéről ismételten kijelentetett, hogy a jelen törvényjavaslattal kapcsolatban ez a rendkívül fontos kérdés meg nem oldható. E tekintetben kijelentette a kormány, hogy ezen postai takarékpénztárt, melyről itt szó van, nem szándékozik külön állami jövedelemforrásnak feltüntetni. Egyetlen czélja, mely az államkincstárra nézve, is véghetetlenül fontos, a magyar királyi állami értékpapírok colportálása, tehát oly czél, melyet azt hiszem, csak üdvözölni lehet és mely semmi risicóval a betevőre nézve nem jár. Más hitelkérdések, melyekről itt szó lehet, ma annyival kevésbé oldhatók meg, mert ha ezt sikerrel akarjuk tenni, bizonyos eredményeket kellene szemügyre vennünk, melyek ma még nem állnak rendelkezésünkre. Azért, mint említeni bátorkodtam, ez csak kísérlet, mely azonban nem zárja ki azt. hogyha annak meg lesz a kívánt eredménye, a törvényhozás a felett akár a hitel szervezése szempontjából is intézkedhessek. Végül a mi azt illeti, hogy a postai takarékpénztárak ügykezelése országszerte rendeztessék, e tekintetben bátorkodom a méltóságos főrendek figyelmét felhívni arra, hogy ezen takarékpénztár az országban létező többi ily hitelintézetekkel semminemű közösségben nincs. Arra azonban ügyelni kellett, hogy ezen állami kezelés alatt lévő takarékpénztár által azon hitelintézetek meg ne rontassanak, vagy veszélyes concurreust ne kapjanak, de erre vonatkozólag igen helyesen hozta fel ő méltósága, hogy itt a legkisebb betétek gyűjtéséről van szó, s a mi Angliában, Olaszországban és Belgiumban is tapasztalható, a szegény munkás vagy gazdaember betéteit ötven krajczárjával, vagy egy forintjával itt is össze fogja gyűjteni, s megelégszik 3*6 kamattal, és ha egyszer egy magasabb összeget, például száz forintot hozott össze, azzal bemegy a rendes takarékpénztárba, hol már nagyobb kamatlábot kap. Tehát a gyakorlatban is igazoltatott, hogy éppen a postai takarékpénztár vált gyűjtőjévé azon tőkéknek, melyek később a többi hitelintézeteknél nyernek elhelyezést és hogy nemcsak nem csökkent ott a postatakarékpénztár által az átalános hitelintézetek forgalma, hanem éppen ellenkezőleg, növekedett. Egyébként, minthogy a többi takarékpénztáraknak, mint hitelintézeteknek szervezéséről a kereskedelmi törvény rendelkezik, s ezen törvény alapján a honpolgárok kellő biztosítékot is nyernek, a közhitelnek a törvényjavaslat által e szempontból való rendezése a mondottaknál fogva — azt hiszem — a kormány részéről semminemű különös intézkedést nem igényel. Ezek előrebocsátása után van szerencsém a törvényjavaslatot tiszteletteljesen elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha nincs észrevétel, kijelentem,
