Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-29

XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 243 tattassék s ö Felsége az illetőket ezen 3 évi tartamra, nem pedig rövidebb időre hivta meg a regalis által. Kérdem, hogyan áll ez a dolog? Nem olvastam ugyan most a királyi meghivó-levelet, de akár benne foglaltatik a három év, akár nem, az szerintem,irrelevans. A mint már volt szerencsém mondani, a regalis inkább csak formális el­ismerése a jognak és chablonszerü módon fejezi ki azt, a minek teljesiiésére az illető köteleztetik. De méltóztassanak visszaemlékezni arra is, hogy miután ezen meghívó szétkül­detett : ő Felsége és pedig élő szóval a trón­beszédben elmondotta és kiemelte, hogy többek közt igen szükségesnek tartja a főrendiház reformját. Már most, ha a korona szándékát akarjuk tekintetbe venni, akkor nem mondható, hogy a korona nem tekinti sürgősnek; mert ez esetben a trónbeszéd azt mondotta volna, hogy a főrendiház újjászervezéséről lehet három év múlva határozni és hogy a jövő országgyűlés beszéljen róla. De minthogy a korona igen sürgősnek mondta ezt, a mint mindnyájan is sürgősnek hiszünk, tehát a koronára való hivatkozás motívuma is elesik. Itt egyátalában elvi kérdés forog fenn. Vagy ugy vagyunk meggyőződve, hogy a főrendiház, ugy a mint ma van, megfelel a tőle várható feladatnak, vagy az ellenkezőt hiszszük. Az első esetben ugy én, mint mind­azok, a kik ezt hiszszük, azt mondtuk volna, hogy a reformra egyátalában nincs szükség. Ez esetben minthogy történeti alapon álló államban, reformot csakis akkor kivánnk, ha ez nélkülözhetetlen, minden nemét a reformnak elleneztem volna. De mivel teljesen az ellenkező nézeten voltam és ebben osztozott ugy a kor­mány, mint a képviselőház és ezen magas háznak nemcsak nagy többsége, hanem úgy­szólván összesége; mivel kimondatott, hogy a főrendiház mostani alakjában nem felel meg hivatásának, ennélfogva világos, hogy annak módosítására szükség van. És itt az a kérdés áll előtérbe, hogy mily szempontból akarjuk az új rendezést! Ha az egyéni jogok szempontjából, akkor igenis állhat ezen szempont; de ha tárgyilagos, vagyis azon szempontból, hogy nem az egyéni jog, hanem a haza érdeke mit kivan, Ítéljük meg, akkor a logikai követelmény az, hogy a főrendiház mostani állapotában nem felelvén meg a kívá­nalmaknak, a hazára sokkal hasznosabb, hogy az mostani alakjában minél elébb szűnjék meg és akkor mindezen érvelések elesnek (Élénk he­lyeslés balfelöl.) De én nem osztozom azon nézetben sem, melyet az imént Maithényi báró tisztelt barátom adott elő, hogy tudniillik a haldoklóktól nem várhatjuk azon tevékenységet, a mely pedig a haza érdekében kívánatos. Meg vagyok győ­ződve, hogy azok, a kik óhajtják további jelen­iétöket fentartani, a legnagyobb szorgalommal fognák teljesíteni kötelességeiket, még talán nagyobb szorgalommal, mint eddig. De van egy másik, még sokkal fontosabb körülmény, melyet éppen azoknak ajánlok, kik ezen indítványt pár­tolják. S ez azon morális eszme, hogy lehet-e helyesen résztvenni oly törvényhozásban, melynek meg fognak szűnni tagjai lenni ? és lehet-e ez helyes akkor, mikor felelősségről van szó ? Én soha sem tudnék elvállalni oly állást, a melyben törvények alkotásában részt vennék, a melyben bizonyos irányban működjem, ha a felelősséget ezért többé el nem vállalhatom, különösen pedig egy főrendiházban, melynek természete éppen abban van, hogy még a fia is felelős bizonyos tekintetben azon törvényért, melyet apja hoz. (Helyeslés. Ugy van! bal­felöl.) Itt tehát, hol továbbra a felelősségben való osztozás ki van zárva, én legalább nem vagyok képes azon alapra állni, hogy a főrendiházban való tagság a mai alapon tovább is fen­tartassék. Előttem ezen egy tekintet is teljesen ele­gendő arra, hogy az indítvány el ne fogad­tassák. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltó­ságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az el­mondottak után csak egy pár igen rövid szó­val tartom szükségesnek, hogy nyilatkozzam. (Bálijuk!) Megjegyzem mindenek előtt — bár nem fek­tetek súlyt reá — hogy a kegyelmes királyi meghívó-levelekben az 1848: IV. t.-cz. l.§-ára 31*

Next

/
Thumbnails
Contents