Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-29

XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 241. közjogunk egyik fontos alkatelemét képező törvény, az a mely a törvényhozás egyik tényezőjének, a főrendiháznak szervezetét módosítja, új alakban lépteti életbe e házat, azt hiszem, akkor valósággal szükséges, hogy magára ezen életbe léptetésre nézve is tanúsítsuk hát az annyiszor hangoztatott kíméletet a szerzett jogok iránt, tanúsítsuk azon tiszteletet, melyet őseink tanusitottak a kegyelmes királyi meghívődével iránt, mert hiszen ereklyeként őriztük azt eddig a családi levéltárban és most mivé lesz az, a mit eddig ereklyeként őriztünk ? Szerencse, hogy ott van a felelős minister aláírása. Szerencse tehát, hogy az egész eljárásnak sajátságos színezete, természetesen a ministeri felelősségről szóló törvény értelmében majd oda fog irányulni. Én nem csudálnám, ha volna valaki, a ki azt mondaná arra — egy oly szót használok, a melyet használtak már a parlamentben, tehát szabad azzal élnem — hogy az egyezményes valótlanság. {Mozgás.) Én, méltóságos főrendek, nem akarom, hogy arra, a mit eddig mindig ereklyeként őriztünk családi levéltárainkban, azt mondhassák, emez utolsó ereklyére, hogy az egyezményes valótlanságot képez. Én ennélfogva Vécsey József báró ö méltóságának indítványát, hogy tudniillik a főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslat csak akkor léptettessék életbe, ha a jelenleg együtt lévő és a törvény értelmében három évre kiterjedő országgyűlés vagy berekesztetik, vagy feloszlattatik — pártolom és ajánlom, hogy azt elfogadni méltóztassanak. {Helyeslés jobbfelöl.) Miatényi László b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek. A mint látom, ismét előtérbe lép két ellentétes eszme. Az egyik a főrendiház azon tagjai jogának fentartása, kiknek ezen joga a törvény értelmében részint megszűnt, részint szünetelni fog; másrészről pedig a főrendiház reformjának szükségessége. Mióta az alkotmányosság Magyarországon helyreállíttatott, a nyilvános életnek, azt lehet mondani minden jogosult és minden illetékes tényezője példátlan összhangzattal nyilatkozott a reform szükségessége felől. Valahányszor a trónbeszédben megemlíttetett ez eszme, a törvényhozás mindkét testülete, de különösen a FŐRENDI NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. főrendiház, mindannyiszor magáévá tette az eszmét és ahhoz hozzájárult még akkor is, midőn, mint a legutolsó trónbeszédben történt, ezen feladat immár tovább el nem napolhatónak mondatott. Az ily, aránylag rövid idő után, mely azóta eltelt, a nélkül, hogy a helyzet a legkisebb mértékben változott volna, most ellentétes nézetre jutni, az én felfogásom szerint legalább is indokolatlan. Azonban a tárgy fontos, megérdemli, hogy kissé mélyebben belemenjünk, hogy azután kivonhassam az általam szükségesnek látott következtetést. Én a reform szükségességére nézve nem elégszem meg arra hivatkozni, hogyannak szükségességét mindenki belátta és mindenki hangoztatta. Én tovább megyek és azt állítom, hogy a főrendiház reformjának szükségessége összeköttetésben van magával a főrendiház létezésének szükségességével. A méltóságos főrendek előtt tudva van, hogy ez idő szerint, Szerbiát és gondolom Görögországot kivéve, az egész alkotmányos világban mindenütt van [főrendiház vagy azzal homogén intézmény. A hol nem volt, létesíttetett, a hol volt, ott részint fentartatott, részint ha a mozgalmas időknek áldozatul esett, ismét visszaállíttatott. És ez, az én meggyőződésem szerint, nem a puszta véletlen műve; mert hiszen tudjuk, hogy a theoria készséggel szolgáltat argumentumokat a főrendiházak fentartása vagy megszüntetése iránt, de a népek gyakorlati érzéke sokszoros keserű és szomorú tapasztalás után megmutatta, hogy a pusztán képviseletre alapított testület a törvényhozás minden feladatát megoldani nem képes, vagy hogy jobban meg lehetett volna azon feladatot oldani, hogy ha azon feladat két testület közt, ha nem is egyenlő mértékben, megosztatik. Kétséget sem szenved tehát, hogy valamint a tapasztalat azt tanúsítja, hogy az egyes testületek bizonyos mértékig az egyoldalúságtól menekülni nem tudnak, ezen exclusiv iránynyal szemben egyedüli és czélszerű orvosszer az, ha létezik egy másik testület, mely az egyes tárgyakat nem ugyan ellentétes, de különböző szempontból ítéli meg. Ebben fekszik, nézetem szerint, egyebeket mellőzve, a főrendiház hivatása De midőn egyrészről elismertetett az, hogy a főrendiháznak külön31