Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-28
210 XXVIII. ORSZÁGOS ULES. mindenki választó és ép ugy meg is választható, ámbár én azt javaslom, hogy választó legyen a 24. ével elért minden született főrendi tag, választható pedig csak 30. évétől fogva. (Helyeslés a jobbközépen.) Bátor vagyok e tekintetben a méltóságos főrendek elé egy módositványt terjeszteni, s azt a méltóságos főrendiház kegyességébe ajánlani. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a módositványt): A főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslat 3. §-a b) pontjához: >A főrendiházban eddig joggal birt családok azon 30-ik evőket betöltött férfi-tagjai, kik hasonló állású tagtársaik által a törvényhozói jog gyakorlatára rlethossziglan megválaszíatnak. Ezek száma 250-ben állapit tátik meg, mely halálozás vagy lemondás esetében minden országgyűlés elején új választás által pótolandó. Választók a fennebbi családok minden a 24-ik évet betöltött férfi-tagjai. < Bánffy György gr. -. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! E szakasz b) pontjához van szerencsém a következő módositványt benyújtani és illetőleg elfogadásra ajánlani : Módositvány a törvényjavaslat 2. §-ának b) pontjához: >Tekintve, hogy a 3,000 frtos census vagy minősítés, az ország közgazdasági viszonyait számbavéve igen nagy, tekintve, hogy az amúgy is jogaik gyakorlatától elesők száma igen tetemes, tekintve, hogy az anyagi helyzet változása több esélyt nyújt a kisebb összeg elérhetéséhez, mint a nagyobbhoz: indítványozom, hogy a 3,000 frtban megállapított adó-census 2,000 frtra szállittassék le. < Tisza Kálmán ministereínök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Bálijuk!) Miután, ha jól értettem, nagyméltóságú elnök ur a vitát ezen szakasz felett ugy nyitotta meg, hogy az egyes bekezdések külön tárgyaltassanak, a mi nagyon természetes is, bátor leszek, miután ezen bekezdéshez két módositvány adatott be, ezekre nézve megtenni észrevételeimet. Az első, a melyet Appcnyi György gróf ő excellent iája tett, magában véve módositvány ugyan, de az egész törvénynek tökéletesen más alapokra fektetése volna, mint a mely alapokon az átalánosságban elfogadtatott; mert érvényesítené azon nézetet, melyet e házban egész tartalék nélkül kifejezve ugyan nem, de az átalános vitánál többek által mégis hangsúlyoztatni halottam, hogy tudniillik a személyes jog szűnjék meg mindenkire nézve egyaránt és lépjen helyébe a választási jog azokra nézve, kik eddig a főrendi családok tagjai voltak, azzal, hogy saját körükben a 30 évet betöltöttek közül 250 tagot válaszszanak. Ez tehát, mondom, szerintem, a törvényjavaslatnak más alapra fektetése volna, mint a melyen az átalánosságban igazság szerint elfogadtatott. Mindamellett, már csak ő nagyméltósága iránti tiszteletből is szabad legyen egy pár megjegyzést tennem és a törvényjavaslat álláspontját az ő criticájával szemben védelmeznem. (Halljuk!) Ő nagyméltósága azt mondja, hogy a történelmi fejleménynyel, az igazsággal és az aristocratia helyzetével ellenkezik a census eszméje. Az, hogy a történelmi fejlődéssel oly census, mely csak mint a földbirtoknak jelvénye szerepel, nem ellenkezik, az átalános vitánál igen szépen ki volt fejtve; mert fel volt fejtve a földbirtoklási viszonyokban újabb időben beállott változás, a melyet megelőzőleg, igenis azt lehet mondani, a történelmi fejlemény során a nagybirtokaikát ősiség alapján birt főrendi családok voltak azok, melyek a főrendiházban jogosultságukat gyakorolták. De ő nagyméltósága szerint a javaslat ezen része az igazsággal és az aristocratia eszméjével is ellenkezik. Már az átalános vitánál bátor voltam rámutatni, hogy az eszme — bár magamévá tévén, elvállalom érte a felelősséget — nem tőlem eredt; de azt hiszem, hogy a nagyméltóságú főrendiháznak azon tagjai, kik önként maguktól egy itt kezemnél levő munkálatban és indokolásban a censusnak és ép a 3,000 frtos censusnak szükségességét nemcsak elismerték, de az akkori kormányt a főrendiháznak azon alapon újra szervezésére felhívták, talán mégis bírtak a történelmi fejlemény, az igazság és aristocratia elvei és szempontjai iránt is kellő érzékkel.
