Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

206 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. teni a magyar főrendi családok mindazon tagjait, kik a törvényhozói feladat megoldására, vagy legalább ezen fontos és súlyos munkában való közreműködésre képesek. És hogy itt a vagyoni qualificatio felállítása kétségkivül sokkal szűkebbre jelöli ki a kört, mint a minőnek a körnek szerintem lennie kellene, vagyis a vagyoni qualificatio felállítása kizárja a ház köréből nagy részét azon tagoknak, kik a háznak munkás, tevékeny és független tagjai lehetnek, kikben meg vannak ama kellékek, miket szintén helyesen hangoztattak: a jellemszilárdság, a józan ész, a hazaszeretet, a képesség közreműködni a közélet terén — ezeket ne zárjuk ki, hanem engedjük meg, hogy ugyanazon jogczímen foglaljanak helyet a főrendiházban, melyen eddig itt helyet foglaltak. Azt mondják, hogy ez eltérés a históriai alaptól, mert a magyar főrendiházban választott tagok soha sem foglaltak helyet. Egészen így nem áll a dolog, mert itt vannak a Horvátország részéről helyet foglaló tagok, itt vannak a koronaőrök, kiket szintén az országgyűlés választ, (Helyeslés a jobbközépen) és itt volt hajdan a ház elnöke, a nádor, kit habár kijelölés mellett, de az országgyűlés választott. (Igaz! a jobbközépen.) Tehát a választási elv nem áll oly merev ellentétben a ház szerkezetével s bizonyos szűk körben annak jogosultsága anynyira meg van, hogy választott egyén a háznak nemcsak tagja, hanem elnöke is lehetett. (Élénk helyeslés a jobbközépen,) De, méltóságos főrendek, más oldala is van ennek. A magyar főrendek joga, értem a főrendi nemzetségek egyeseinek joga, soha sem volt ÍS48-ig olyan jog, melyet személyesen kellett volna gyakorolni. A választás, igaz, nem érvényesüli, de a helyettesítés, a képviselet elve, érvényesült. Azok, kik akár a kor, akár vagyoni viszonyaik, akár más körülmények miatt nem jöhettek el személyesen, jogosítva voltak magokat képviseltetni. A képviselők nem a főrendiházban foglaltak helyet — jól tudom — hanem a karok és rendeknél. De ez nem áll ellentétben az általam mondottakkal. Mert ha régi országgyűléseink alakját tekintjük, az természetesen más volt, mint a mai, de jogalapja volt mindazoknak törvényhozási joga, kik a karok és rendek nevezete alatt, foglaltattak, tehát az egyházi rend, a zászlós urak, az országnagyok : és a nemesség és azok, a kik a szabad királyi \ városokat és bizonyos privilegisált kerületeket képviseltek. Már most a régi országgyűlések alakulata előtt az volt a jogalap, hogy az, a ki személyesen egyik házban gyakorolta a jogot, az nem személyesen, de képviselet útján gyakorolta azt a másik házban. Ez volt a ratiója annak, hogy a távollevő főrendek újabb időben a karok és rendek tábláján gyakorolták jogukat. De tudok példát, az évre nem emlékszem, a hol, ha nem csalódom, Rákóczy György özvegyének Lóránlffy Zsuzsannának küldötte a főrendek közt és pedig az egyházi rendek előtt akart helyet foglalni, a miből nagy viták támadtak, míg utóvégre ugy intéztetett el az ügy, hogy kimondották, hogy azon hely nem illeti meg, de mégis kiváló helyet kapott. Azon időben korántsem voltak az intézmények annyira praecisirozva, annyira szakaszokba foglalva, mint mai napság. Mindezt azért hozom fel, hogy kimutassam, hogy a magyar főrendek törvényhozói joga korántsem olyan, mely eo ipso kizárná a törvényhozói jognak képviselet útján való gyakorlását. (Igazi ügy van! a jobboldalon.) És mit akarunk mi? Ezen jogot a kor igényeihez és a törvényhozás feladatainak igényeihez képest módosultan akarjuk fentartani. Ezt óhajtjuk mi és semmi egyebet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Megóvni, biztosítani a főrendiház számos tagjának részvételét, közreműködését a közügyek terén; azokét, a kik meggyőződésünk szerint arra hivatväk, arra valósággal képesek; lehetővé tenni azt, hogy a kik egy bizonyos irányban képesek szolgálni a hazának, mód és út nyujtassék ugyanezen az alapon, melyet a történelmi jog és történelmi fejlődés nyújt ezen szolgálatra. (Helyeslés ajohboldalon.) De méltóságos főrendek, hiszen másutt is van erre analógia, habár nem teljesen találó. Ha felhozom, hogy a skót és ir peerek is választanak az angol lordok házába, tudom az lesz az ellenvetés, hogy ezek területi önállóság