Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 2ü5 elméleti megkülönböztetéseket tartalmaz. En tulajdonképen szükségét sem látom annak, hogy ily elméleti megkülönböztetéseket tartalmazó szakasz egy törvényben helyt foglaljon, ez inkább talán a közjog tankönyvébe való. De számolnunk kell azzal is, hogy nem lehet czélszerű a ház bizottsága által egy bizonyos alakban már elénk terjesztett törvényjavaslatot tisztán formai tekintetből ezen alakiságából mintegy kivetkőztetni. Az 1. §. felsorolja mindazon jogczímeket, a melyek alapján jövőre a főrendiház tagjai szavazatukat a főrendiházban gyakorol hatni fogják, felsorolja azon jogczímeket, a melyek alapján egyesek e házban helyet foglalhatnak. Ezen jogczímek közt egy nincs felsorolva, a mely pedig egy bizonyos időre a törvényjavaslat szerint is ad majd jogot arra, hogy az illetők a főrendiházban helyet foglaljanak, szavazattal bírjanak, azok tudniillik, a kik a törvényjavaslat 25. §-a értelmében csak egy bizonyos időre mintegy átmenetileg fognak helylyel birni a főrendiházban. Dessewffy Aurél gróf tisztelt barátom indítványa azt czélozza és azon indítvány elve által azt óhajtjuk elérni, hogy a mit a törvényjavaslat csak egy bizonyos időre mint átmeneti' intézkedést kivan életbe léptetni, annak mi állandóságot akarunk adni és azt a főrendiház új szervezetébe, mint állandó intézményt kívánjuk fölvétetni. Felhozatott, hogy az e törvényjavaslatba nem illik be, mert nem képez oly elvi alapot, melyen maga a törvényjavaslat mintegy felépül. Mondatott, hogy két út áll előttünk, egyik az, hogy vagy a személyes jogosultság alapján alkottassák össze a ház, hogy a tagok saját örökös jogaik alapján legyenek a ház tagjai, vagy pedig mint testület választás útján gyakorolják a főrendek e jogot. E két út közt kell választanunk, egyiket vagy másikat. Ha arról volna szó, méltóságos főrendek, hogy átalában elméleti és elvi alapon új törvényt akarunk alkotni: akkor elismerném a megkülönböztetés helyes voltát. De a törvényjavaslat ma már e tekintetben még azon az állásponton sem áll, melyen a kormány által a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat állott, a mennyiben abban kétségkívül messze menő tendentia rejlett, melyet szerintem Andrássy Gyula gróf fedezett fel, illetőleg hangoztatott itt a házban, tudniillik a peer-schub eszméje. Ez volt a főelv, a többi inkább csak decoratio volt körülötte. E javaslatra leghelyesebben illenék az a példa, melyet utóbbi alkalommal egyik szónok előadott, mely szerint egy kertben levő élőfának egyes felesleges ágait nyesegetjük. Igaz ugyan, hogy ha annyi ágát nyessük le, a mennyit a törvényjavaslat óhajt, akkor a fa életképességét is megtámadjuk, hanem a hasonlat mindamellett helyes és szép. Ha tehát csak abból áll a kérdés, hogy ily felesleges ágakat messünk le az intézményről, hogy jövőre alkalmasabbá tétessék a reá várandó feladatok megoldására, akkor bizonyos elvi criteriumokhoz oly mereven ragaszkodni szerintem nem lehet. Akkor a főtekintetnek nem arra kell irányulnia, hogy egy bizonyos elvnek következetes keresztülvitele mit kivan, hanem a gyakorlati szempontokat kell figyelembe venni, azt tudniillik, hogy csak annyit távolitsunk el az intézményből, a mi olyanná teszi azt, hogy feladatának a kor igényeihez képest megfelelni képes legyen, minthogy az intézmény maga megfelelni képes, ha annak bizonyos ágai eltávolíttatnak. Felhozatott az, hogy a főrendiház mai alakjában megmérhetetlen mennyiség, tehát csak ennek kell elejét venni és mig ennek elejét veszszük, azt ugy kell elérni, hogy a főrendiház törvényhozói feladatának megoldására mentől alkalmasabb testület legyen a történeti jognak lehető legnagyobb kímélése mellett. Szerintem ma már ez az álláspont. Én szerettem volna valamivel tovább is menni. Szerettem volna, midőn a törvényhatósági választások elvét hangoztattam, már egy jövendő reform útját egyengetni, olyat tenni, melynek alapján a tovább fejlődés útja ki lett volna jelölve. De ettől elüttetvén, erre többé vissza nem térhetünk. De arra súlyt kell fektetni nemcsak az egyes nemzetségek tagjai s nemcsak a szerzett jogok iránti tiszteletből, mely bennem él és mindenkor visszhangot fog kelteni, ha a házban szóba hozatik, hogy főfigyelmünk arra fordittassék, hogy főtörekvésünk az legyen: együtt tartani, összehozni egy törvényhozó testületbe, egyesi-