Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-23

132 XXIII. ORSZÁG OSTÜLÉS. óhajomnak adok kifejezést, hogy ne méltóztassanak a tárgyalásokat odaterelni, ahol ma azt látjuk. (Helyeslés.) Megvallom, hogy miután sem a terveket, sem a költségvetést nem ismerem és ezeket át nem tanulmányozhattam: a dolog iránt megállapodott véleményt szerezni nem voltam képes. Igenis kívánatosnak tartom, hogy a ministeriumoknak küldísz tekintetében is az ország méltóságának megfelelő épületek emeltessenek és nem tartom sem illőnek, sem megfelelőnek, hogy az ily hivatalok az egyik házból a másikba vándoroljanak bérbe. Az egyes ministeriumoknak, felfogásom szerint, nemcsak a beruházandó összegek, de a külső fény szempontjából is tervszerűleg kell kellő helyen és modorban épitkezniök, mert különben könnyen megeshetik, hogy az egyik ministerium ide, a másik pedig oda épit a nélkül, hogy e tekintetben bármi rendszer lenne. (Helyeslések.) A törvényjavaslat útját állani nem aka. rom, de a felhozattak alapján méltóztassanak nekem megbocsátani, hogy ha én még sem járulok hozzá. Nem azért teszem ezt, mert nem akarom megszavazni, hanem azért, mert az ügy iránt nem vagyok tájékozva, s mert nem tudom, hogy azon tekintetek, a melyek szerintem figyelembe veendők, figyelembe vétettek-e ? Hajlandó vagyok feltenni, hogy minden megtörtént, de suppositumokra én ítéletet alapítani képes nem vagyok. (Helyeslések.) Szlávy József koronaőr: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Minthogy én tettem e sürgősségi indítványt, a mely alkalmat adott Zichy Nándor gróf ő méltóságának imént tett megjegyzéseire, legyen szabad e tárgyban néhány rövid szót mondanom. (Halljuk!) Átalánosságban tökéletesen helyeslem, a mit Zichy Nándor grőf ő méltósága a sürgősségi indítványokról mondani méltóztatott. Magam is azt tartom, hogy a sürgősségi indítványokkal lehetőleg óvatosan kell bánni, s hogy nem szabad azokat meglepetés! eszközül felhasználni. De hogy a most fenforgő esetre alkalmazhatók Zichy Nándor gróf ő méltósága megjegyzései, azt bátor vagyok kétségbe vonni. Nézzük mindenek előtt, minő természetű az a két tárgy, a melyekre nézve a méltóságos főrendek a sürgősséget kimondani méltóztattak. Szó van egy ház emeléséről, a melynek építése még az idén megkezdendő; továbbá az országos kiállításra szükségessé vált összegek megszavazásáról. Mindkettőnek elintézése fölötte sürgős. Méltóságtok fogják tudni, hogy legközelebb megkezdődik, vagy talán már meg is kezdődött az építkezés ideje, itt tehát halogatásnak nincs helye. A másik, a mi szintén köztudomású, hogy az országos kiállítási bizottság már messze túlment azokon a költségeken, a melyek számára megszavaztattak, s e szerint sürgősen szükséges, hogy a benyújtott törvényjavaslat fölött döntsünk. Megengedem, hogy a sürgősségi indítvány nem lett volna helyén, ha e két törvényjavaslat oly eomplicált kérdéseket foglalna magában, melyek hosszabb tanulmányozást, bővebb megfontolást igényelnek. Ámde itt egy ministerium házának építéséről van szó. Arra nézve, kell-e építeni a ministeriumok számára külön házakat vagy czélszerübb-e, hogy bérházakba helyeztessenek el, mindenkinek meg van a maga megállapodott nézete és ez irányban hosszabb gondolkodás vagy tanácskozás nem szükséges. Abban pedig határozni, hogy minő stylben emeltessék az ilyen épület s hogy milyen legyen berendezése, azt hiszem, sem a képviselőház, sem a főrendiház nem szokott, a mint ez nem is történik sehol, mivel ez bizonyos tekintetben bizalmi dolog. Itt tehát csak arról van szó, meg akarják-e a méltóságos főrendek szavazni az e czélra kért költségeket, vájjon soknak vagy kevésnek tartják-e? Az erre adandó válasz hosszabb gondolkozást, bővebb megfontolást talán nem igényel. Hasonló természetű a másik tárgy. Az országos kiállítás, a melyet közlelkesedéssel felkaroltak, további költségeket tesz szükségessé. Tehát erről is aligha kell hosszasabban gondolkozni. Ezek a szempontok indítottak engem a sürgősségi indítvány előterjesztésére. De volt reá még egy másik okom. Tekintettel akartam ugyanis lenni a főrendiház tag-