Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-20

fi XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. léte és különösen a választási törvény oly mértékben, mint most tudniillik, hogy csak a papiion van, megvallom, azon idő óta, a mióta Magyarországon az alkotmányosság fennáll, ily mértékben tapasztalható nem volt. Van ezen kívül még egy más körülmény is, a melyre a méltóságos főrendek figyelmét felhívni akarom. Tudjuk, hogy jelenleg bizonyos elsimitási rendszer uralkodik, a mely sok téren ugy a közigazgatásban, mint a közkormányzat más ágaiban igen hátrányos befolyással van. Én tehát kérem a t. kormányt, hogy ha már oly erős mértékben gyakorolja is a pártkormányzatot, legalább ezen irányban nagyobb erélyt fejtsen ki. Ezen megjegyzés után kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. Prónay Dezső b.: Ha lehetséges volna valamely törvényjavaslatot, vagy valamely törvényjavaslatnak egyes szakaszait óvás mellett elfogadni, mindenek előtt a felett gondolkoznám, hogy az 1885-iki költségvetési törvény 5. §-át ne fogadjam-e el óvás mellett. Minthogy azonban sem törvényjavaslatot, sem a törvény egyes szakaszait óvás mellett elfogadni nem lehet, mert mindenkinek tisztában kell lennie azzal, bogy a törvényjavaslatot elfogadja-e vagy sem, a törvényjavaslat 5. §-át nem szavazom meg, mert nálunk is meghonosodott az a gyakorlat, hogy a költségvetési törvény azon szakaszának megszavazása, a melyben a bevételek és kiadások folyóvá tétetnek, illetőleg a melyben erre a kormánynak a felhatalmazás megadatik, bizalmi kérdés. Ennélfogva a bizalmi kérdés felvetésének esetét képezi a költségvetési törvénynek úgynevezett apropriationalis záradéka. Minthogy én részemről a jelenlegi kormány iránt bizalommal nem viseltetem: e szakaszt nem fogadom el. Nehogy azonban félreértessem, körvonalozni óhajtom, hogy mit értek az alatt, ha azt mondom, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. Ez természetesen a lehető legszűkebb politikai értelemben veendő, a miért is ez annyit jelent, hogy nem tartom helyesnek, czélravezetönek és az országra nézve üdvösnek a kormány politikáját. A bizalom azonban érzület és olyas valami, a melynél a teljes objectivitas nehéz és a melynél a személyes motívumok többé-kevésbé előtérbe lépnek. Ha volt valaha ministerium hazánkban, a melynél az egész ministerium solidaritása fényesen kitűnt, ez a jelenlegi ministeriumra nézve áll és ha volt ministerium, a melyre az annak élén álló államférfiú egyéniségének jellegét, a politikát és kormányzatot tekintve, mintegy rányomta, ez a jelenlegi kormányra nézve áll. És ezért valahányszor a bizalom kérdése felvettetik, önkénytelenül is feltűnik előttem a ministerelnök urnak egész politikai pályája. E kérdés megítélésénél tehát én a ministerelnök ur politikai pályájának nem egyes szakaszait, hanem annak teljes egészét látom magam előtt s ezért az egész politikai pálya megítéléséből indulok ki. Jól tudom, hogy a viszonyok változása esetében a nézetek változtatása is jogosult és helyes; jól tudom, hogy a politikai téren változhatnak a viszonyok annyira, hogy az, a ki bizonyos irányban haladt, ezt többé nem tudja hazafiságával megegyeztetni, hanem az ellenkező útra tér s ekkor a következetlenség hazafisággá válik; de én nem is a kormány hazafiságában kétkedem, mert abban teljesen megbízom, csakhogy a hazafiságot ugyanolyan mértékben megkívánom az utolsó napszámostól is épen ugy, mint az ország első tisztviselőjétől. Egyedül a hazafiság még nem czím arra, hogy az illető államférfiú politikájával szemben a bizalom indokolt legyen. A bizalmat csak egy és ez a siker látása, indokolhatja. Csakhogy én épen a sikert nem látom a ministerelnök ur politikájában. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy a ministerelnök ur múltjára egy rövid visszapillantást vethessek. 1861-ben két nagy párt állott egymással szemben: az úgynevezett felirati párt és a határozati párt. Az egyik képviselte azt az elvet, hogy a kiegyezést lehetővé kell tenni, a másik azonban — habár nem is kifejezetten — azon elv szolgálatában állott, melynek merev alkat a szakadást idézte volna elő. Ekkor a ministerelnök ur ő nagyméltósága ez utóbbi, vagyis a határozati párthoz csatlakozott és igy a szakadás politikáját képviselte. 1875-ben megváltoztak a viszonyok. Ekkor már \