Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-20

XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 97 nem állott két párt egymással szemben, mert átalában a kiegyezés iránti vágy lépett előtérbe. A kiegyezés létre is jött, csakhogy akkor ezen kiegyezés formájával szemben képviselte az ellenzéket a ministerelnök ur. Meg vagyok arról győződve, hogy a ministerelnök urat a teljes jóhiszeműség és a legtisztább hazafiság vezérelte, melynek tanúsága, hogy belátta, hogy csalódott és hogy nem az a politika kívánatos, a mely a szakadást képviseli, hanem a mely a megnyugvást biztosítja az ország számára. Ezután 1865-től 1875-ig a ministerelnök ur azt a politikát képviselte, mely az ország közjogi helyzetét máskép kivánta körvonalozni és megállapítani, mint a hogy az 1867-ben megalkottatott. Törekvését azonban nem koronázta siker, habár ennek érdekében teljes őszinteséggel fáradozott, mert vagy a czél, vagy az eszköz, vagy mindkettő nem volt helyesen megválasztva. 1875 -ben vállalkozott az ország pénzügyi helyzetének rendezésére s habár némi javulás állott is be, de az, a mire vállalkozott: a gyökeres rendezés nem következett be, A siker tehát ismét elmaradt. Ily sikertelen politikával szemben tehát én a bizalmatlanságot indokoltnak tartom és a bizalmat helyén lévőnek nem tekintem. Van azonban egy, a mire a ministerelnök ur és a kormány hivatkozhatik s ez az, hogy birja a nemzet bizalmát, minek kétségtelen jele az a. nagy többség, a melylyel rendelkezik. Igaz, a nagy többség megvan, de vájjon a bizalom hozta-e azt össze s tartja-e azt együtt s nem szerepelnek-e itt is az érdekeknek összeszőtt finom és láthatatlan hálói 1 E kérdés felvetése, méltóságos főrendek, legalább is indokolt. Én teljes mértékben érteni, sőt méltányolni is tudom azt, hogy valaki, a ki a közügyek iránt érdeklődik, hazájának érdekében szolgálni kivan, még akkor is, ha politikai pályáját számtalan csalódás éri, ha azon meggyőződésre és tudatra jut, hogy a múltban követett eljárása nem volt megfelelő, még továbbra is abba helyezi ambitióját, hogy a közügynek szolgáljon. Csak egyet nem értek, azt, ha ez, a ki ily helyzetben van, állásának fentartására oly FÖRBNDI NAPLÓ. 1884 — 87. I. KÖTET. eszközökhöz is folyamodik, melyekhez a jelen kormány igen is folyamodott. Nem értem azt, a mire válaszul azt nyerhetném, hogy azok az alkotmányos élet kinövései, s mindenütt előfordulnak, a hol alkotmányosság uralkodik s oly hibák, melyeket ugy az egyik párt, mint a másik párt elkövet. De van egy módja a bizalom gerjesztésnek, t. i. a többség szempontjából, és ez a hivatalos pressio. Ezt párt nem követheti el, csak a kormány. S hogy e tekintetben a jelen kormány állását oly mértékben felhasználta, melyet én legalább jogosultnak nem tekinthetek, habár meg vagyok győződve, hogy soha olyasmi nem történt, mi a törvény betűjébe ütközik, de igenis olyan, a mi az alkotmányosság szellemébe ütközik, ez tény, s ez egyik főoka azon bizalmatlanságnak, melyet a kormánynyal szemben egészen nyíltan kinyilatkoztatni kötelességeimnek tartottam. Meglehet, válaszul azt nyerem, hogy nevezzek meg concret esetet, megnevezhetném, de nem tudnám megegyeztetni lelkiismeretemmel, hogy szegény tisztviselőkkel szemben ezt meg tegyem, a kiknek állása egyúttal kenyéikerese tűk és családjuk fentartása, jövője volna koczkáztatva,ha ezen esetet itt megnevezném.{Mozgás.) Mindezeknél fogva, méltóságos főrendek, a kormány politikájában nem bizva, azzal szemben bizalmatlanságomnak valahányszor erre alkalom adatik, még ha tudnám is, hogy ismétlés hibájába esem, kifejezést, adni indokoltnak vélem. Ezt el nem mulaszthattam a javaslat 5. §-ánál, s mivel a bizalmatlanság legpregnánsabb kifejezése az, hogy azt nem fogadom el — mivel pedig óvással elfogadni nem akarom — egyátalában nem fogadom el. Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Dessewffy Aurél gróf t. főrendiházi tagtársam és elvbarátom a bizalmi kérdést ezen költségvetés megszavazásábantökéletesen degagirozta. Ml annak megszavazása által bizalmi szavazatot nem adunk. Ez némileg a főrendiház helyzetének megfelel, megfelel a mostani tárgyalás alkalmával elém tűzött czélnak és ennek következtében e részben tökéletesen megnyughatom. t Csak még egy irányban akarom sajnálko] zásomat kifejezni és ez az, hogy e vita kezde13