Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

XOI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 89 kei Eszterházy István gróf ur felhozott, én az előterjesztett javaslat ellen fogok szavazni. Elnök : Ha nincs, a ki szólni kívánna, következik a szavazás. Méltóztatnak-e a tárgyalás alatt lévő javaslatot elfogadni ? (Elfogadjuk /) Elogadtatott. Ennélfogva a házszabályok 14. és 63. §-a következőkép fog szólani: >14. §. Terembiztosok alkalmazása. A házhoz szükséges számú és az irodai személyzethez tartozó terembiztosok alkalmaztatnak, kik a teremben és karzatokon rendőri szolgálatot tesznek és az irodai teendők ellátása körű^ segédkeznek.< >63. §. A háznagy felfogadja és elbocsátja a szolgákat. A háznagy a szolgák felett közvetlenül rendelkezik, azokat felfogadja és elbocsátja. < Azon megjegyzéssel szemben pedig, hogy a házszabályokat időközben változtatni nem lehet, bátor vagyok megjegyezni, hogy felfogásom szerint, az csakis a tanácskozási rendre vonatkozik. Ezzel ezen kérdés elintézve lévén, következik a napirend második tárgya, vagyis a főrendiház hármas állandó bizottsága jelentésének tárgyalása a földadó, házadó, tőkekamatés járadékadó, valamint az átalános jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A midőn a földadó megváltoztatása, mely a jelenlegi törvényjavaslat által életbeléptettetni szándékoltatik, először felhozatott és tárgyaltatott, sokaknak és magamnak is aggályaim voltak az iránt, vájjon ezen kataster, habár az előbbi állapotokon némileg változtatni és javítani is fog, nem fog viszont egyesekre vagy egész vidékekre káros állapotot előidézni, mint voltak az előbbeniek. Ma kételkedünk abban, hogy egyátalán azon szellemi anyaggal és erővel, a mely a kataster kidolgozásával megbízatott, hogy azzal lehetséges, rövid idő alatt, ily óriási munkát létesíteni. A mitől tartottam, az tökéletesen bekövet FŐRENDI NAPLÓ 1881 — 1884. II. KÖTET. kezett; az újonan felvett kataster, nem mondom, minden esetben, minden vidéken, de nagyjában rósz és hiányos, mert az eljárásnál hiányzott a katasteri törvényhozás szellemének ismerete akkor, mikor terveztetett és hiányzott a kivitelben is. Nem akarom ezért sem a kormányt, sem az egyes egyéneket, a kik a foganatosítást elvállalták, talán okozni, csak hangsúlyozom azon szellemi anyag roppant silányságát, mely ily munkálattal meg volt bizva. De tény, hogy a kataster némely vidéken és némely mívelési ágra nézve rosznak és egyátalában aránytalannak bizonyult és ha annak alkalmazása nem épen a puszta véletlenre volt bizva, vájjon nem a vagyon, legalább bizonyos vidéken bizonyos mívelési ág fog-e sújtatni. De ez tény, a kataster megvan és az után az adóösszeg fizettetik 10—20 éven át. Ez ellen küzdeni és recliminálni késő. Ennek következtében ezen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadni részemről kénytelen vagyok. De nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal több irányban ne figyelmeztessem, a méltóságos főrendeket és ne ajánlanám a kormány figyelmébe is egyrészt a jelenlegi és ezen kataster által még ejtendő sebek orvoslását jövőben is, másrészt esetleg oly remediumok alkalmazását, melyeket már 3—4 budgetvita alkalmával voltam bátor a kormány figyelmébe aján lani, de melyekre nézve eddig úgyszólván semmi sem történt. Az első az, hogy a kataster, a mely jelenleg alkalmaztatni szándékoltatik, első sorban az erdőket oly mértékben sújtja, hogy — nem mondom, hogy az erdő több adót fizet aránylag, a mint mondtam, a midőn tárgyaltuk a katastert, hanem azt mondom, az erdő a jelenlegi kataster által menthetetlen pusztulásnak van odavetve. Tulajdonkép nem szeretek arról szólani, hogy vájjon érdekelve vagyok-e e kérdésnél, de miután fáj dal; m, rendesen a szerint ítéltetnek meg a felszólalók szavai, hogy érdekelve van-e vagy nem — ennélfogva nem tartom feleslegesnek említeni, hogy én ezen kérdésben épen nem vagyok érdekelve és igy nem pro domo szólok, midőn az erdőről beszélek, hanem beszélek azon közérdekű kincsről, me 12