Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

63 LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. vagyok, mert, ha gróf Zichy indítványának a felváltva beszélésre nézve meg kellene felelnem, kénytelen volnék véleményemmel ellenkezőleg nyilatkozni. A mi az.ügyet illeti: az eddigi felszólalások csak fokozhatták bennem már azelőtt volt meggyőződésemet, hogy igen komoly és szerintem hálátlan feladat forog kérdésben. Hálátlannak nevezem, mert azon csekély számú egyéneken kivül, kiket a törvényjavaslat személyesen érdekel, ugyan az igazán senkit sem elégit ki, holott igen nagy azok száma, a kikben fájdalmas megütközést okoz. Sajnálom, de őszintén ki kell mondanom, hogy a törvényjavaslat és az azt kisérő indokolás tanulmányozása után bennem az a benyomás dominál, hogy a törvényjavaslat által egyszerűen a vallásbeli kétségtelen indifferentismusnak szolgáló és annak kedvező és azt pártfogoló modus vivendi állapíttatnék meg. E benyomásból eredt megütközésemet neveli még abbeli meggyőződésem, hogy ezzel az ügygyei, mely bennem legalább rokonszenvet nem ébreszt, a közel jövőben előre látható, életbe vágó átalakításnak, illetőleg az egyházat és vallásos híveit mélyen sújtó válságnak vettetnék meg alapja. (Ugy van!) Olyannyira nem volt szükség hazánk amúgy is nem túlzottan derült egét ezen komoly, hogy ne mondjam végzetes felhővel beborusitani, hogy lehetetlen annak felderülését nem valamely pressiónak tulajdonítani, illetőleg abban a korunkat homályosító egyházellení iránynak világos jelét fel nem találni. (Helyeslés.) Ezen eszmejárást követve, nem tagadhatom a jelen ügynek rokonságát az újabb kor szülte azon tévtannal, a melynek hivei az egyház lehető korlátozásába helyezik az áliambölcseség legfőbb polczát, és arra akarják fektetni az állam biztonságát és mindenhatóságát. És nem vétek talán, ha e törvényjavaslatban concessiót szemlélek azok irányában, a kik a félreértett szabadelvűség kedvéért, bona fide ugyan, de talán meggondolatlanul buzgólkodnak az érintett tévtan mellett; nem gyanítva, hogy ez által in ultima analisi csak azoknak tesznek szolgálatot, kik a forradalmi czélok kivívása végett törekszenek a vallásosság megingatására és az egyházi tekintély csorbítására. Távol van tőlem, hogy bárkit is ily törekvéssel vádoljak, a ki a törvényjavaslatot pártolja, de azért mégis áll az, hogy a leik azt, az általam kétségbe vont opportunitas szempontjából, megszavazzák, csakis az egyházellenes törekvés malmára hajtják a vizet, és látszólag azonosítják magukat azon törekvéssel, mely fájdalom, létezik, de csakis a felbomlást óhajtó kisebbség körében. Hogy azonban hoszszas ne legyek, méltóztassanak megengedni, hogy álláspontomat megjeleljem. {Halljuk! BaHjuk!) Komoly meggyőződésem az, hogy midőn a jelen törvényjavaslattal foglalkozunk, nem állunk egyszerű és pusztán opportunitas kérdése előtt. Abban, a mihez szólnunk kell, nagy horderejű elvkérdés rejlik, minélfogva a ki meg akar felelni a feladatnak, ne csak azt kérdje, vájjon a keresztények és zsidók közti házasság kívánatos és lehetséges-e? Mert a kérdés, mely iránt tisztába kell jönnünk, tulaj donképen az: akarunk-e hódolni a világszerte és nem a világ boldogitására elterjedt és mindennap növekedő azon mozgalomnak, mely ellentétben az állam mindenhatóságával, az egyház lehető nullificatiójára van irányozva. Meg akarjuk-e tenni e tekintetben az első lépést ma a válaszúton, melylyel megkináltatunk. Magunkra vállalhatjuk a felelősséget a kiszámithatatlan roszért, mely hazánkra mulhatlanuí nehezedni fog, ha opportunitas szempontjából az elvtől, melyet szentül fentartanunk kell, ma eltérünk és azt megcsonkíttatni engedjük. (He-yedés.) Felesleges lesz talán mondanom, hogy mily elvre vonatkozik aggodalmam, melyik azon elv, mely a javasolt törvény által szerintem sértetnék. Mert senki előtt sem titok, hogy az egyházellenes programmban a házasságnak és a házassági törvénykezésnek az egyházi hatóságból való kiragadása képezi a régen óhajtott vívmányok egyikét. Már pedig, ha törvény erejére emeltetnék e törvényjavaslat, mely szerint a vallás elveivel ellenkező házasságok köthetése végett, az egyházat kizárólag illető hatóság, polgári közegekre ruháztatnék át, akkor, ha csak részben és bizonyos esetekben, de mégis beállana az elvsértés és megközelittetnék az egyház ellen törekvők czélja; és ki kezeskedik arról, hogy ha ma