Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 opportunitás szempontjából beleegyezünk az elv ily csonkításába és átengedjük a fél vívmányt, nem fog-e a legrövidebb idő alatt az egész vívmány kezünkből kiragadtatni. Nem akarhatjuk, méltóságos főrendek, hogy hazánkban ismétlődjék az, a mit eddig csak a külföldön láttunk, hol daczára annak, hogy az illető államok nincsenek veszedelmes belellenség hiányában, a hit iránt a legnagyobb előzékenység és gyengeség fejtetik ki, mégis sok helyen az egyházzal valő örökös súrlódás és az egyház elleni méltatlanság van napirenden. Látjuk ott, méltóságos főrendek, miként sodortatják magokat a kormányok opportunitás szempontjából, illetőleg gyengeségből és számitáshibából, részint a concessiók, részint a spoliatiók lejtőjére, abban a hiedelemben, hogy a nyughatatlan elemeket az egyház rovására tett concessiók által kibékíteni, vagy még maguknak lekötni is fogják, holott lehetetlen azon elemeket kibékíteni, míg subjectiv czéljaikat el nem érték, mig a helyzetnek urai nem lettek. Nem akarhatjuk, méltóságos főrendek, hogy hazánkban előbb is az elvcsonkitás, utóbb az elvtagadás, végre az elvtelenség lejtőjére sodortassunk, és hogy hazánkban is haladásnak tekintessék, mi az egyház rovására végeztetik, holott szent igaz, hogy minden, a mi az egyházat sújtja, tekintélyét és befolyását csökkenti, a szó legszorosabb értelmében csakis az állam biztonságának és egész jövőjének rovására történik. Kettősen sújtatnék pedig jelen esetben az egyház. Először is illetékességében, mert a mint azelőtt mondám, a vallás elveivel ellenkező esetekben, és ily házasságok köthetése végett az egyházat kizárólag az illető hatóság, polgári hatóságra ruháztatnék át, másodszor tekintélyében és leggyengédebb érzületében, midőn, törvény által, és így a legünnepéiyesebben mondatnék ki, hogy a vallás elvei és e szerint az egyház által határozottan tiltott,'és kárhoztatott házasságok a törvény oltalma alatt más utón érvényesen jöhetnek létre; de mindenek lelett sújtatnék az egyház az által, hogy az állam, illetőleg a törvényhozás jelen esetben már nyilvánosan helyezné magát ellentétbe az egyházzal, {Igaz! Ugy van!) Nem képzelhetek magamnak méltóságos főrendek, esetet, mely eléggé fontos volna arra, hogy e tekinteteknél fogva igazoltnak ismerhetném el az állam ilyen magatartását; nem képzelhetek magamnak eredményt, melynek hasma I felérhetne az egyházon ejtett csapás kárával, de annál kevésbbé ismerhetem el a törvényjavaslat • czélját eléggé magasztosnak vagy üdvösnek, | hogy a miatta az egyházon ejtett súlyos j csapást igazoltnak tekinthetném. Nem tartom pedig a jelen törvényjavaslatot ; sem üdvösnek, sem magasztosnak, mert szerintem a kérdéses házasságok, melyekre nézve minden gyűlölség nélkül, a legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy azok csekély kivétellel legnagyobb részben anyagi érdekből és calculusból fognának köttetni; mondom, ezen házasságok biztosítékot a házasság főkellékeire nézve, vagyis a családi viszony állandó boldogságára és az abból születendő gyermekek valláserkölcsi neveltetésére nézve egyátalában nem nyújtanának, sőt e két tekintetben felette kétes természetűek volnának. Én legalább minden tisztelet mellett, melylyel a vaiódi lelkiismereti szabadság iránt viseltetem, nem bizhatom abban, hogy azok, a kik ezen firma alatt lépnének ily házasságra, miután ugyanazon firma alatt egyházukkal és vallásukkal ellentétbe helyezték magukat, azután a családi élet kötelességeit lelkiismeretesen fognák teljesíteni. {Helyeslések.) Sőt inkább attól kell tartanom, hogy továbbá is a lelkiismereti szabadsággal, mint ők értelmezik azt, élni, illetőleg visszaélni fognának. Egyátalában csalódásnak tartom, bárszépen hangzik és bár az újabb theoriában aláírja is lehet, hogy a jelen törvényjavaslat a j íelkiismeretszabadságnak érvényesítésére szolgái. Benső érzésem és gyakorlati felfogásom inkább azt mondja, hogy a jelen törvényjavaslat tulajdonképen a vallásbeli indifferentismus szabadságát veszi oltalma alá, {Helyeslés.) és a lelkiismereti szabadsággal való visszaélésre utalja és bátorítja mindazokat, a kik hajlandók volnának czéljaik elérése végett vallásuk elvein és egyházuk tekintélyén túltenni magukat. {Helyeslések.) Miután tehát a törvényjavaslat czélját sem magasztosnak, sem üdvösnek nem ismerhetem el, kénytelen vagyok tagadni, hogy ily