Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXíX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 61 kezetességgel jár el, midőn a házasságot mint első isteni intézményt támadja meg; és a maga szempontjából igen helyesen állítja egyik hírneves irójuk Marx, hogy a népuralmat józan ösztöne vezérli, midin tiltakozik a család ellen. Nagyon félszeg tehát a köznapi szabadelvűség viselkedése, mely, hogy az isteni tekintély és jog útjából kitérjen, a házasságot mint egyszerű polgári szerződést akarja tekintem. A soeialismus ezt ugy fogadja, mint részletfizetést, leljesen meg levén győződve arról, hogy a házasságnak romba kell dőlnie, ha az vallási jellegéből kivetkőztetik. (Helyeslés.) És vájjon miért essék kétségbe e gonosz müvének sikere fölött, ha már a legkörültekintőbb szellemek sem idegenk dnek eszméjétől? Ha azon körökben, melyek a szellemi élet fensége által a jelenlegi társadalmi rendet képviselik, igy gondolkoznak, akkor az átalános társadalmi rend felforgatásának képviselői a rend képviselőire, mint szövetségeseikre tekintenek. Mert önámitás, az elv következményeit, a melyekhez a logica hozzá vezet, csakhogy senkivel keményebb viszályba ne keveredjünk, eiodázni a távol jövőbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mások nem ily mérsékeltek és vbogy az antisocialis tömegekben dúló szenvedélyek eddig ismeretlen hevességet kölcsönöznek az elv következményeinek, a melyek kedvező pillanatban mindent magukkal ragadnak, a rósz ennek következtében szükségképen tovább terjed és az antisocialis elemek, melyek jellemzik azon fogalmakat, melyek a házasságról és családról forgalomban vannak, ezen eljárás által* felbátoriItatnak; a tévedés ezen eljárásból kölcsönzi erejét, és a m

; roszabb, kölcsönzi hitelét is. (Helyeslés.) És a néptömegekben befészkelt eszmék, méltóságos főrendek, hatalmasabbaknak bizonyulnak be a gyútűs puskáknál és vontcsövű ágyúknál. Az örvény, melyet a gondatlanság támaszt, a gondatlan nemzedéket is el fogja nyelni. Azért, méltóságos főrendek, mindazon kísérletekkel szemben, melyek a család saecularisatiójára irányulnak, tartsuk meg azon meggyőződést, a melynek oly ékes kifejezést köb I csönzött ő eminentiája, az ország prímása, hogy 1 a család isteni eredetű és hogy annak berendezése isteni. A társadalomnak trilógiája: a vallás, család és a tulajdon; már a társadalom alapításánál magasabban állott mindazok akaratánál, kik a családot képezik, mert ez isten teremtő erejéből származik. Van ugyan egy nagy tekintélyű s befolyású iskola, mely azt tanítja, hogy az a kor, mely a házasságot a vallás oltalma alá helyezte, ma lehet tiszteletünk tárgya, de nem lehet az előhaladó emberiség moderátora, mert az annyit jelentene, mint a souverain észnek fensőbbségéről lemondani. S azért bátran és büszkén hirdetik, hogy e téren az állami hatalom tágítása a civilisatio ügyére nagy nyeremény, s hogy a papi hatalomnak leszorítása a térről megrögzött ítéletek felett kivívott győzelem és veresége a jogosulatlan igényeknek. Ha az emberek politikai jogaik birtokába jutnak, megkísérlik a vallást politikával helyettesíteni és azt hiszik, hogy ők valóban csak akkor szabadok, ha vonakodnak isten előtt magukat megalázni, biztosra vévén, hogy az istenben való hitet az eszményi humanismus korszaka fogja követni, melyben a szabadság a végtelen elöhaladásra hivatott emberi ész fensőségét fogja megállapítani. De ha az ember az aberratio e terére lép, csakhamar meg fog győződni, hogy midőn saját eszével kigondolt és büszke önhittséggel óhajtott jövőjét a legbiztosabbnak hitte, lábai alatt feneketlen mélység tátong. Mert ne feledjék el soha e tan hirdetői, hogy a hol a souverain ész és szabadság nevében a vallás és egyház tekintélye ellen harezot viselnek, ott a valláserkölcsi befolyás meggyöngül és elvész. És vájjon az ekként támadt ürt mi fogja kipótolni? Nem marad más kormányzási mód hátra, mind a csendőrök ébersége és a szuronyok hatalma. De mig a kormányok az állandó seregekben, a nép a felkelésekben bizik. S a történelem e tanát megerősíti a tapasztalás, s a jövő bizonyára nem fogja megezáfolni. Mindezeknél fogva nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés.) Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt észre kell vennem azt, hogy bajos helyzetben