Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-89
LXXSIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 59 Ha valamely törvény megalkotásánál e nemzet hagyománya tiszteletben tartatik és a törvény által az tovább fejlesztetik, annak codifieatiója üdvös eredményű lesz; ellenkezőleg a törvény a polgári rend megrenditésének forrását fogja képezni. És vájjon miért? Mert a törvény ereje messze túlhaladja a könyvekbe vagy szónoklatokba foglalt bármily elveket és tanokat. Azok szabadon elfogadhatók vagy elutasíthatok ; nem igy van a törvénynyel. A törvény kötelező erővel hat. Amazok elavulnak és feledésbe mennek, a törvények nem ily mulandók; mert ha r á törvény egyszer a nemzet erkölcsébe megy át, annak hatása hosszú idejű. És az emberek tettei a törvények eredményei lesznek, habár azok talán egy felsőbb erkölcsi törvénynek megszegései is ; és ez oknál fogva_, mint ilyenek már többé nem fognak a a szerencsétlenségek közé számíttatni, mert elvekké váltak, többé már nem eszközül, hanem czélul tekintetnek, melyet az emberek elérni akarnak. Meggyőződésem tehát azt tartj a, méltóságos főrendek, hogy az állam, habár reá nézve lényeges a jogi függetlenség, és az ő terén más hatalom nem parancsolhat, egészen korlátlan hatalmat még sem igényelhet magának. Mert a jogi függetlenség ki nem zárja a sokféle erkölcsi függést. Már az állam fogalma, mely eszes és erkölcsi lények ö.-szesége, ezen korlátozást magában foglalja. Van bizonyos batár, melyen túl az államnak lépnie nem szabad. E határt az állam túllépi, valahányszor polgárainak vallási kötelességeik megszegését a törvényszerűség jellegével ruházza fel. S azért azon elmélet, melyet a hármas bizottság felállít, midőn azt mondja, hogy a vallások tanaiból folyó ellentétességek mellett az összeütközések rneggátlására hivatott állami feladathoz hiven, hárittassék el, a dispaxátas ealtus elvénél fogva; az egyházi törvények értelmében fennálló házassági akadály, azon elmélet, mondom, visszás és következményeiben veszélyes. Mert ha az állam egyszer e meredélyre lép, reá nézve többé megállapodás nincs. Ha az állam a béke érdekében ma a vallások belsejébe nyúlva, a cultus disparitast törli ki, holnap ugyanazon béke érdekében mást fog eltörölni és a méltóságos főrendek a történelemből velem együtt nagyon jól tudják, hogy ugyanazon béke érdekében kellett az államnak az istentagadást is a törvény oltalmába venni. (Mozgás.) így tehát, ha az állam igy a pacificator szerepére vállalkozik, félek tőle, hogy conspirátorává fog válni önmagának, conspirálni fog a maga léte ellen, midőn azon téves hitben él, hogy az állam békéje biztositható az által, hogy a vallások megsértetnek Nem egyszer, és nem is egytől halottam, hogy ki fog a politikában elvekkel és logikával foglalkozni, hogy a politikában a rideg valóság, a haszon, és az az okosság, mely a hasznosságot mindenkor feltalálja, dönt. Én azt tartom, hogy szomorú idők azok, midőn ily elvek hangoztatnak: ezek nagy erkölcsi hanyatlás és gyakran nagy bűnhődés jelei szoktak lenni. >Az egyszer adott lökés magával ragad minket, a megnyitott utón tovább haladunk, és a szelI lemi önmotor, mely lényünket képezi, még csak | egyszer fog megállni, hogy tönkre menjen.* Igaz szavak ezek, melyeket Taine mondott, *ki a franczia nagy forradalomnak pragmatismusát irta meg, hogy tanuljuk meg, miként j keletkeznek a forradalmak, és hogy azok keletJ kezesén ne csodálkozzunk, midőn mindent megtettünk arra, hogy keletkezzenek. Én tehát, méltóságos főrendek, oly törvényjavaslatot, mely amaz erkölcsi korlátokon túllép, nem merek megszavazni. Nem szavazom meg tehát ezen törvényjavaslatot sem, mely Magyarországban a család saecularisatióját kezdeményezi és e miatt a magyar nemzet vallási meggyőződésével, annak szokásaival, erkölcseivel, egész múltjának traditióivaí szakit és ellenkezik. Mert a magyar nép, a magyar nemzet azon frigyben, mely a hitvestársakat egy életre egyesíti, mindig az ég közreműködését tünteti fel, a magyar nemzet itt minden reményében, és minden félelmében mindig a vallást hivja segítségül, melynek ég és föld közt az a rendeltetése, hogy >kitöltse a mérhetetlen ürt, mely ezt amattól elválasztja*. E meggyőződésemben, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjam, egyátalában rm-g nem ingathattak azon érvek, melyek a törvényjavaslat mellett felhozattak. Mindnyájan, a kik 8*
