Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-89
LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 keztetés jogos volna. A magas műveltségben is rejtve lehetnek a romlottságnak és igy a hanyatlásnak magvai. Ha a család ismertetik el, mint a civilizált állam alapja, miért igyekeztek azt megfosztani azon erkölcsi és vallásos fénykörtől, mely a hatalmas és müveit Rómában és a nem kevésbbé művelt Görögországban csak akkor halaványult el, midőn ezek már hanyatlásnak indultak ? Engedjek meg a méltóságos főrendek, hogy egy bizonyára nem vallásos elfogultságáról ismert férfiúnak — Proudhonnak — szavait idézhessem: »Rómában — úgymond — a házasságnak vallási alakja (conlarreatio) kiment a szokásból, és miután a vallásnélküli coemtio (vásárlás) ? és' azután az usucapio (használat) a külső fórumra nézve ugyanazon jogeredménynyeí ruháztatott fel, Ulpiannal azon következtetést vonták, hogy a szerződés minden, a szertartás semmi*. A családot e szerint kétes alapra fektetvén, — inert annak vallási oldalát fel nem fogták, és távol attól, hogy megértették volna azt, elhanyagolták, — könnyen felfoghatni, miként azt később másnemű összeköttetésektől megkülönböztetni nem lehetett«. >Itt állott az, a mint mondani szokták: forma dat esse rei. A megvetett vallási forma nem késett maga után vonni a vallásos érzelmeknek száműzetését a családból.* >E percztől fölényt vett a vérmérsék (temperamentum). Az eszmék és érzelmek összeférhetlensége, a czivódás és végre a botrány behatoltak a családba. Az atyai hatalom, melyet már nem a szeretet mérsékelt, zsarnoksággá vált annyira, hogy a törvényhozó szükségesnek látta féket vetni. A nő rokonaiban támpontot nyervén, érezni kezdette erejét, túlcsigázta igényeit, jogait, insolenssé vált és az egyenjogúságot követelte. A gyermek, alig kinőve, emanczipáltatott; a család a veszekedés iskolája lett. A hűség ígérete nem volt más, mint reservált gondolat, hogy a felbontás a törvény által lehetővé van téve«. >Ekkor, daczára a pompás phrasisoknak, melyekkel a jogászok a házasságot az isteni és emberi jogok közösségének nevezték, az egész világ előtt tisztán állott, hogy ezen közösség nem egyéb, mint szövetkezés a birtokra és nyereményekre, mint a nyereség és veszteség közössége, melynek kiválóbb árúczikke a gyermek. Az ilynemű szerződésekben, melyeknek létrejöttére elegendő volt a tabellió közbenjötte, az érdek lett a fő, a szeretet a bizonytalanság esélyeinek dobatott oda*. >A régi Róma azon csodát mutatta, hogy Dionisius Halicarnassus és Aulius Gellius bizonysága szerint, 520 év alatt egyetlenegy házasság sem bontatott, föl. Egy* ilyen nemzedék — kiált fel Proudhon — alkalmas volt, hogy meghódítsa a világot! De ime, a vallásos házassággal elrepült a tisztesség, és ugyanazon férfiak és ugyanazon nők, kik bámulatra ragadták a világot erényes életükkel, azt később csodálatra ragadták romlottságukkal*:. (Proudhon, De la justice dans la rev. et dans l'église.) Azon jogelvek, melyek kétezer év előtt, a társadalmi viszonyok ily sérülését okozták, elvesztették-e ma logikájukat? És vájjon a mai társadalmi viszonyokban nagyobb ellentállási képesség fekszik-e, mint hajdan a hatalmas Rómában? Erre természetesen csak a jövő felelhetne; és én jóslatokba a jövőt illetőleg bocsátkozni annál kevésbbé kívánok, mert az ilynemű jóslatok értéke mindig az egyéni hiszékenység fokától függ. A történetírás azonban e tekintetben is sajátságos ismétlődéseket mutat. Mihelyest Francziaországban a polgári házasság behozatott, a családi kötelék saecularisatiója maga után vonta annak meglazulását és a szülői kötelességek elhanyagoltatását. Ha az első pillanatra természetesnek is látszott, miután tapasztalás szerint minden szabadság kinövésében a szellemek féktelensége! szokta maga után vonni; azonban itr nem a pillanatnyi szen?edélyesség, hanem az elvnek feloszlató ereje uralkodott. 1797-ki január 20-án, tehát a polgári házasság behozatala után jóval később, a hivatalos Moniteur constatálta: hogy a polgári házasság egy évben 27,000 családot zúzott szét a megkönnyített elválások folytán; a belügyminis terium pedig megrémülve fordult a departemente-ok delegált hatóságaihoz tanácsért És ezen feloszlató irány, mely a polgári házasságok természetében fekszik, nem szűnt meg, 7*
