Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

52 LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. mig Francziaországban vissza nem tértek a szigorúbb felfogáshoz és oly szigorú házasságjogot nem alapítottak meg, mely elválaszthaílansága miatt alig leend mintaképe a polgári házasság barátainak. S a midőn bennünket nagy előszeretettel Francziaországra utalnak, hol a polgári törvény védelme alatt a család tisztán, tiszteire és szilárdan fennáll ma is; akkor kérünk, szíveskedjenek kettőt tekintetbe venni. Először: a franczia polgári házasság csak akkor vesztette el bontó hatását, midőn a katholikus felfogáshoz közeledett, és másodszor: hogy a még mindig fennálló keresztény házasság megakadályozta a hanyatlást, S csakugyan alig van ott polgári házasság, mely egyházilag is meg nem lenne áldva. De ezen körülmény ismét a mi felfogásunk helyessége mellett szólt. Mert ha a franczia közvélemény, a közlelkiismeret a polgári szerződésben nem találja megnyugvását, ha azt aecessoriumnak tekinti, mely az egyházi áldás nélkül a lelkiismeret előtt elégtelen: akkor az állam oly törvényt alkotott, mely elégtelenségét, tökéletlenségét önmagában foglalja. És ha a polgár az állam által kényszerítve, aláveti is magát egy cselekménynek, melynek szivében nem tulajdonit teljes fontosságot; és ha másrészt ugyanazon polgár mint szabad ember, szabad elhatározás által egy másik nem állami hatalomtól kéri szövetségének megerősítését, akkor ezen eljárásban gyakorlati czáfolata fekszik azon theoreticus állitásnak: hogy az állam az egyedüli jogosult a házasság fölött intézkedni. A monogámia a kereszténység által nyerte szentesítését, és változatlan jellegét, és azért az egész valójában conservativ. Ha tehát ennek reformatiója a szabadelvűség nevében követeítetik, ennek nem lehet más értelme, mint hogy az szabadabbá, hogy úgy mondjam kötetlenebbé tétessék, de akkor ismét lehetetlen, hogy az individuális és sokszor változó felfogásoknak es érzelmeknek befolyás ne engedtessék, a szerint, a mint a szabadelvüség értelmezése és alkalmazása a szabadság mértékét kisebbre vagy nagyobbra szabja. Lehet a szabadelvüség nemes, igazságos, méltányos, ha a kölcsönös tisztelet körében mozog; de lehet gyűjtő név is, mely a rejtett absolutizmus kétszínűséget szintúgy, mint a legszélsőbb fejetlenséget felölelheti, (Élénk helyeslések.) Ki fogja tehát a szabadelvüség fokát meghatározni, oly intézményben, melyet a széthullástól megmenteni, melynek magasztosságát fentartani egyház és állani egyaránt köteleztetik? Két ellentétes elvek alkalmazása ugyanegy intézményben lehetetlen, hogy ne koczkáztassa annak egységét. A szabadelvüség a házasságra alkalmazva puszta szó, szerintem veszedelmes szó; de nem érv, mely a kötelező polgári házasság szükségét bizonyíthatná. Az előttünk fekvő törvényjavaslat polgári házasságot tervez, de nem viszi az általam fejtegetett elveket a szélsőségig; ez egyszerűen egy probléma megfejtését kiséfli meg. A jogegyenlőséget igyekszik életbe léptetni keresztények és izraeliták közt az által, hogy köztük a házasságot lehetővé tegye. Én bizonyára a legutolsó volnék, a fri izraelita polgártársaimtól megtagadnám a jogegyenlőséget; azonban az emberi ideális törekvéseket, az emberi tehetségek és eszközök gyarlóságaihoz mérvén, nem hiszem, hogy ennek panacaeája a polgári házasságban rejlenek. A vegyes házasságokban átalában van bizonyos idegenszerű elem, mely a vallásos embereknél a teljes összhangzatot néha kömben veszélyezteti, pedig a keresztények vegyes házasságai mindig bizonyos laza vagy szorosabb összeköttetésben maradtak egyházaikkal; de itt a polgári jog terén tétetik kísérlet, kiegyeztetni azt, a mit még eddig kiegyeztetni nem sikerült más törvényhozásoknak, nem sikerült a társadalomnak. Itt a házasulandók egyenesen elszakittatnak vallásuktól, miután még a lehetőség is ki van zárva, hogy illető papjaik áldását kikérhessék. Az állam ugyan megadta a jogegyenlőséget, de nem azon ideális javak koczkáztatása nélkül, melyek a házassági frigyet, oly bensővé teszik. A vallás éltető ereje hiányozni fog. Egyébiránt vannak helyzetek, kérdések, melyeket az élet sem képes megoldani és ha megoldásuk erőszakoltatik, a legszerencsésebb esetben is a törekvés meddő lesz. Az ellentét a keresztények és izraeliták közt, ezeknek élet