Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 49 szűk, hogy az anya hivatása sokkal megaszto­sabb, az atya hatásköre sokkal önérzetesb, mintsem hogy idegen beavatkozást tűrne: akkor világos lesz előttünk, hogy itt a rideg jog, a szerzödésjog szabályainak alkalmazása csak az intézmény természetének félreismerésével történ­hetnék. A hol ily fontos erkölcsi tekintetek jönnek kérdésbe; a hol kérdésbe jön oly viszony, mely­ről számolni nem köteles senki, és a mely mégis a legmesszebbre menő kihatással bir az egész társadalomra; a hol a formák emberi megítélés alá esnek ugyan, de a lényeg mindig egyéni jog körébe esik, — és viszont, a hol az önjogosult egyén nem vonhatja ki magát a kölcsönhatás­ból, melyet reá, mint egy nagy család tagjára a társadalom élet gyakorol, a hol ily tekintetek uralkodnak, ott pusztán polgári szerződésről, tisztán és egyoldalú államintézkedésről szólani nem lehet. Ha mindezek daczára a polgári házasság sürgettetik, ha az erkölcsi világrend legjogosabb képviselőjének, az egyháznak kizáratása követel­tetik ; nem hiszek tévedni, ha azt mondom : hogy mindez, valamint az előttünk fekvő törvény­javaslat is a kor signaturáját viseli homlokán és ez az állami hatalom túlterjeszkedése a haladás, a szabadelvűség, a jogegyenlőségjelvényei alatt. A souverain állam lassankint kiterjeszti hatal­mát oly életnyilvánulásokra is, melyek eddig hatáskörén kivül álloltak, követvén azon elvet: — az állam önczél és vele szemben az egyéni jog csak föltételes. Az állam jogának ezen merev odaállitása gyengitvén a jognak ethikai attribútumait, követ­kezetesen letörli a házasságról is azon zomán­czot, melylyel azt a kegyelet bevonta; ennek pedig következménye, a mit tapasztalunk is: az életbensőség apadása és a puszta legalitásnak előtérbe állítása. Hogy mennyiben van a jogtudománynak ezen áramlatra, melynek tanúi vagyunk, be­folyása, vájjon a kilenczven év előtt inaugurált áramlat szülte-e a jogelméletet, vagy megfordítva, nem kívánom fejtegetni. Annyit azonban meg akarok jegyezni: hogy ezelőtt a jogphilosophia elismerte, hogy vannak a teremtőtől adott természeti jogok, melyek el­FŐRENDl NAPLÓ 1881 — 84. II. KÖTET. idegenithetlenek ; ma ugyanazon jogphilosophia mind inkább szűkebbre szorítván a természeti jogkört, az elidegenithetlen államjogok körét tágitja, természetesen az egyéni jogok rovására. Az állam, mely ezelőtt szűkebb határok közt működött és a család az egyleti élet, az egyház által korlátozva volt, — ezen jogfel­fogás szerint fejlődésében hivatva van lassan­ként ezeket absorbeálni; majd midőn mindezek azon érettségi fokra jutnak, hogy a borékot, melyben még zárva vannak, megrepeszszék, bele fognak olvadni az egyedüli jogosult, az egye­dül önczéllal bíró hatalomba, mely az állam. Mi volt az oktatás ezelőtt ? — Magánügy! és azután ? szerzetesi egyházügy ! és ma állam­ügy ! Mi volt a szegényápolás ezelőtt? Magán­ügy! azután? egyházi ügy! és jövőben állam­ügy ! Mi volt a házasság ezelőtt ? Magán vagy patriarchális ügy! azután ? egyházi ügy! és ma ? államügy! Tehát: egyén, egylet, egyház, állam — ezek a iépcsőzetek az emberiség czél­törekvéseiben. És mi következik mindezekből? az, hogy az államnak joga van minden hatal­mat magához ragadni ugy, hogy az államterü­leten semmi más hatalom ne létezzék, mint az állani hatalma, mely a korlátlan ur! Ne méltóztassanak hinni, hogy túlozok. Ezen jogelméletek ma nem egy cathedrán taníttat­nak. Ihering és Bluntschli és utánok a jogász­világ nagy része, mind megannyi udvari jo­gászai a modern államnak, az állam souverain jogából és hatalmából származtatják azon jo­got, hogy a házasságjog egy kézben egyesittes­sék, egyforma elvek, egyforma törvények, egy­forma judicatura alá essék. Csakis ily jogelmé­letek mellett lehet a családot az államhatalom körébe vonni, ily jogelméleteknek a házasság saecularisatiója a természetes következménye; csak ily jogczímen lehet két felekezet fölé állami és oly házassági jogot megalapítani, mely mindkettőnek vallási elveit hátrányosan érinti, mint ez^-maga e törvényjavaslat indokolása is elismeri, midőn mondja: >hogy a nemzet leg­nagyobba részének < >ma is meggyőződése, val­lási érzülete* az, hogy a házasság érvényes megkötéséhez szükséges az egyházi összeadás. Hogy mennyire terjedhet az állam souve­rain joga, az lehet akadernícus discussio tárgya, 7

Next

/
Thumbnails
Contents