Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

48 LXXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. latban látják az archimedesi pontot, melyre támaszkodván, kiforgathatni vélik az egyházi szempontokat és ha ök nem, tehát az élet fogja levonni a következtetéseket, melyeknek természete a mai könnyed felfogásokból Ítélve, nem lehet kétes A kedélyek hozzá fognak szokni a külső legalitáshoz, az erkölcsi szempontok elfognak halaványulni, a mozgás szabadabb lesz, az intézmény gyengülni fog és a polgári kötelező házasság mint szabadelvű, tehát szabadabb kötelék, mint érett gyümölcs önként fogja magát kínálni. A dolog háttere tehát sokkal komolyabb, következményei sokkal mélyebbre hatók, mintsem első tekintetre látszik, és a midőn a törvényjavaslat csak részletes intézkedést tesz, érinti magát az intézménynek gyökerét, annak természetét és lényegét. A házasság létezett minden politikai törvényhozás előtt, azt nem az állam teremtette, létezett a természet jogánál fogva, létezett és nemesbittetett azon erkölcsi momentumok hozzájárulásával, melyek az embert, mint erkölcsi személyt jellemzik. Ó alkotja az államokat, és nem viszont, és ha bármely állam alkatrészeire feloszlik, lehet, hogy elvesz minden, de a házasság, mint társadalmi intézmény fenn fog maradni függetlenül az államtól, és ha az állam önmagát ismét reconstruálja, a házasság által alapított családok fogják ezt tenni első sorban. A házasság tehát társadalmi és nem állami intézmény. Hogy pedig a társadalom nem politikai, hanem kizárólag erkölcsi természetű, a'.t hiszem, alig lehet tagadni. A polgári törvényhozás teljes joggal ellenőrzi a házasság érvényét, ellenőrzi a házasság által megalapított család egységét, mert ezekre alapítja intézkedéseit a házasság polgári jogviszonyairól; de magát a házasságot, mint intézményt nem vonhatja kizárólagos hatalmi körébe, hogy annak természetes vagy erkölcsi jogtulajdonságait megváltoztassa, azaz: nem teheti pusztán állami intézménynyé. Nem gyengitik-e fölfogást a különféle fölmerült úgynevezett modern theoriák. Mert theoriák ellenében állanak más theoriák, melyeknek tekintélye és súlya az érvek ereje szerint módosul, és miután az állam alólról fölfelé épül, hasznavehetőségök is kétes értékű az állami nagy actiókban. Doctrinair elvekkel államot kormányozni nem lehet; a polgári házasság pedig theoria marad, mely az életben gyökeret verni nem fog. Nem gyengítik az analógiák, melyek a házasságkötésben oly szerződést látnak, mely hasonló minden egyéb szerződéshez, mert a punctum differentiae itt a lényegben és nem a külszinben fekszik. Már Savigny megjegyezte: hogy a házasság lényegében a jogi oldal a gyengébb, a csekélyebb; ellenben a fontosabb oldal oly sphaerába esik, mely nem a jogtér, és szerinte Kant is igen hibázott, midőn pusztán a nem-erkölcsi tekinteteket tette a házassági jogviszonyok alapjává, és igy a házasságot lealacsonyította. Savigny határozottan azok ellen fordul, kik a puszta kötjogot kívánják a házasságra alkalmazni, oda utalván, hogy Rómában is, ennek erkölcsi és hatalmi fénykorában azon jognézet uralkodott, mely azután a római házasságjog alapelve is lett: hogy a házasság' az isteni és emberi jogok összeforrása (communicatio iuris divini et humani). És csakugyan tárgy, czél, következmény, mindezek magában az intézményben meg vannak már adva. A házasság inkább intézmény mint szerződés. A szerződés csak létesítő ok (causa efficiens), de ez az intézményhez tapadó ok és tőle elválaszthattam — A szerződés módosul az intézmény természetéhez képest, de magát az intézményt nem módosíthatja. A házasság az egész emberi személyiséget, jelenét, jövőjét karolja át, mélyen gyökeredzik a társadalmi élet talajában, egész valója az állandóság természetével bír, az tehát a szerződésjog önkényes, változó és muhndó tulajdonságaival nem birhat. Ha mindazon megszámlálhatlan gyengéd szálakat veszszük, melyek a házasságban, a legbensőbb életközösségben egyesült egyének minden életviszonyait átszövik, ha tekintjük a házasság fentartására és boldogságára közreműködő és ettől elválaszthatatlan tényezőket: a hűséget, az [önfeláldozást, a gyermek nevelést, az atyai tekintélynek megfelelő tiszteletet, melyek mindmegannyi erkölcsi mozzanatok kényszert nem tűrnek, ha végre tekintetbe vesz-