Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 47 öntudata az ösztönt nemesiti, támadván, a két nemnek a házasságban való egyesítése képezi egyikét a lelki élet legszebb, legszabadabb, az emberi önjogosultság legsajátosabb nyüvánulásainak. Nyilvánulásaiban azonban kihat az áilaméletre, azt a család által megalapítja, módosítja, nemesiti, vagy megmérgezi, a mint az erkölesi szempontok a családban uralkodnak vagy hiányoznak, kihat a nélkül, hogy az állam olynemű ingerentiáját kihívná vagy tűrné, mely azt eredeti természetétől vagy kútforrásától elvonhatná. A házasság által közvetlen megalajitott családot szentélynek nevezik közönségesen, melynek küszöbén kalapot emelve kénytelen megállani a legmesszebbre menő államhatalom, melybe behatolni bűnnek tartatik és ha megsértetik, nincsen a megtorlásnak azon mértéke, melyet a sértett önérzet elég szigorúnak találna. Ily gyöngéd természete lévén a házasságnak, igen természetes, hogy mindazok, a kik azt a maga tisztaságában megóvni kívánják, aggódnak, midőn azt polgári házasság czímén, legyen annak átalános kötelezettségű, vagy facultativ, vagy mint a jelen törvényjavaslatban, felekezetközi jellege, parlamentaris vita és a merev számarány, vagy a szavazat esetlegességeinek kitéve lenni látják. Körülbelül kilenczven éve annak, hogy az eszme, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatnak is alapgondolatja és mely a múlt és jelen közt oly mély szakadást okozott, felvettetett, felvettetett akkor és oly körülmények között, a midőn az egyéni, a vallási, a politikai és a társadalmi viszonyok véghetetlen zavarában a szenvedélyek az állami életet alapelemeire szétforgácsolták, fel vettetett és létesíttetett, midőn az ily nagy társadalmi actióra a komoly megfontolás majdnem teljesen lehetetlenné volt téve. Ezen eszme körútját teszi Európában és ma egy részletes intézkedés alakjában kerül Magyarország törvényhozása elé, nem ugyan a felkorbácsolt politikai szenvedélyek közepette, hanem oly időben, midőn alig consolidált államéletünkben, a fentartó elemek laza cohaerentiája mellett alkalmas arra, hogy a bizalmatlanságot fokozza és a bázásság szentsége iránt megingassa bitét sok milliónak, kik azt eddig a vallás kiegészítő részéül tekintették. Indokoltatik a törvényjavaslat elé terjesztése azzal, hogy Magyarországban némely fennálló társadalmi, állami és erkölcsiségi visszásságok megszüntessenek az által, hogy lehetővé tétessék a keresztény és izraelita polgároknak házasságban egyesülni, hogy igy ledöntetvén a válaszfal, mely eddig fennállott, az assimilatio megkönynyittessék; ennek eszközéül a polgári házasság javasoltatik; mindezek mellett pedig sokkal magasabb és fontosabb politikai érdekek is forognak szóban, mintsem hogy e törvénynek megalkotását is továbbra halasztani lehetne. A humánus szándék tisztaságát nincs okom kétségbevonni, — az opportunitas érveinek jelentősége az alanyi appreciatiótól függ, — a magas politikai érdekeket, a melyeknek itt mintegy kényszerhatás tulajdoníttatik, inkább gyanítom, mint ismerem. Azonban legyen szabad mindezek mögött azon örök elveket keresni, melyek nélkül állam el nem lehet, melyek meghatározzák az irányt, melyet valamennyi nemzetnek követnie kell. Mert egy államnak lehetnek tévesztett, lehet szerencsétlen, de nem lehet elvtelen politikája és a mely politika reformtörekvéseiben oly térre lép, a melyen nagy társadalmi elvek uralkodnak, az az elvek behatása alatt kénytelen ezeknek logikáját is elfogadni. Azon kérdés: a házasság lényegében polgári szerződés-e és igy állami intézmény, mely épen ezért az állam kizárólagos joghatósága alá tartozik, vagy ethikai természetű-e mely a vallás és az egyház teréről el nem vonható, és ismét a keresztények és izraeliták közt kötendő házasságokban, mint azokat a jelen törvényjavaslat czélozza, az állami törvényhozás jogi elve juttassék-e érvényre és a multak hagyományaival szakittassék-e ? ez szerintem nem tisztán politikai vagy opportunitási, hanem elvi kérdés. Mert semmi kétség, hogy e törvényjavaslat azoknak álláspontját fogadja el, kik a házasságot pusztán polgári szerződésnek tekintik és az állam souverain jogának állítják egységes házassági jogot alkotni, egyesek magánügyének tekintvén azt a maguk részéről a vallással összeköttetésbe hozni, vagy nem. A kötelező polgári házasság barátjai e törvényjavas-