Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

46 LXXXIX. ORSI ÍZÁGOS ÜLÉS. területi korlátozás nélkül IX. Kelemen pápa által kiadott átalános felmentési szabályzat a hitkül­dérek számára. De azonkívül, hogy a közélet­nek mindennapi tanúságai azt mutatják, hogy a közéletben sokkal erősebb ellentétek fordul­nak elő, mint minő a valláskülönbség igen sok embernél." Nem mondom, hogy a legtöbb em­bernél,*! mert azt hiszem, a ki az egyháznak igaz hive, az vallását mindenféle más különb­ségek fölé fogja helyezni, de átalában véve tapasztalni lehet, hogy mégis rendesen a tár­sadalmi állásból, műveltségi fokból, vagyoni helyzetből, a jellemből, a foglalkozásból, sőt a nemzetiségből eredő különbségek is sokkal erősebben nyilatkoznak némely embernél, mint a valláskülönbség. Es mégis nemcsak, hogy senki sem kívánja, hogy ezen ellentétek házassági akadályokká minősíttessenek, hanem méltóztatnak tudni, hogy a rendi különbségből folyó akadály, mely a külföld némely országai­ban létezett, hazánkban sohasem volt meg. Az egyháztörténetemből és az egyházjogbői előbb felhozott adatokra vonatkozólag azonban meg kell jegyeznem, hogy azokat korántsem annak bizonyítására hoztam fel, hogy az egy­háznak azon mélyen tisztelt egyházfejedelmei­meinek. kik a javaslattal szemben állást fog­lalnak, álláspontja talán nem volna helyes. Ennek bizonyítását egyátalán nem merészeltem volna magamra vállalni, hanem valamint e rész­ben az egyházi főpapok által a javaslat ellen elfoglalt álláspont jogosultságát elismerjük mi, ugy viszont azt hiszem, a világi főrendek irá­nyában is ö eminentiáik és ő excellentiáik kegye­sek lesznek az álláspont jogosultságát elis­merni. Hanc veniam damus petimusque vicissim. Én az egyházi álláspontot teljesen jogo­sultnak tartom azért, mert a házasság a ke­resztény egyházban szentség és pedig mint szentség nem osztható kétfelé, hogy például az egyik házastársra nézve szentséget képez­zen, a másikra nézve ne legyen szentség. De keresztény és nem keresztény közötti házasság ezen lényeges különbségénél fogva az egyház részéről nem igényelhet pártfogást, mert az egyháznak természetesen oda kell törekednie, hogy hiveí a szentség malasztjaiban részesüljenek. Még csak a javaslatnak második részére akaroK egy rövid megjegyzést tenni, mert már úgyis hosszasabban vettem igénybe türelmö­ket. (Bálijuk!) A második részre nézve csak azt akarom megjegyezni, hogy ez indokolva van először is a nemzetközi érintkezések által. Mert valóban most már, midőn a külföldnek legtöbb országaiban a polgári házasság be van hozva, most egyrészt a külföldieknek, a kik ide jönnek, de különösen pedig azon külföl­dieknek, a kik esetleg magyar állampolgárságot akarnak nyerni és honfiusitják magukat, hogy ezen külföldiekkel szemben azután azt mond­juk, hogy a magyar állampolgárság megszer­zése által a ti házassági köteléketek fel van bontva, azt hiszem, senki sem fogja helyeselni, mert mihelyt a külföldi polgári házasságok elbírálását a szentszékek elé utalnók, ki volna mondva e házasságok megsemmisítése is, s azt tartom, hogy valamint az egyház, még pedig III. Incze pápa azt mondja, hogy a ke­resztség által nem bontatnak fel a házasságok, ugy ezt a magyar állampolgárság megszerzé­séről is mondanunk kell. Végül pedig engedjék meg, hogy azon reményemnek, azon meggyőződésemnek adhas­sak kifejezést, hogy egyfelől a magyar főpapság hagyományos hazafisága, fenkölt nemes gon­dolkozása és bölcsesége, a mely tulajdonságai a hazának mindenkor méltó büszkeségére, a külföldnek méltó irigységére szolgáltak, hogy egyfelől e fényes tulajdonságok mondom, más­felől pedig a világi híveknek hazánkban nem kevésbbé hagyományszerű adhaesiója és hó­dolatteljes tisztelete az egyház és clerus iránt nyom nélkül el fogják tudni tüntetni mind­azon nehezteléseket, hogy azt ne mondjam, keserűségeket, melyek netalán a jelen javaslat feletti vitából származhattak volna. S e meggyőződésemben újból ajánlom a méltóságos főrendeknek a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Schlauch Lörincz, szatmári püspök: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Az emberi társas életnek alig van kénye­sebb intézménye, mely kevesebb beavatko­zást tűrne, mint a házasság. A kedélyélet mé­lyében, a hova emberi kéz nem hathat; az er­kölcsi élet terén, a hol egy magas czélnak

Next

/
Thumbnails
Contents