Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 45 király, ki daczára fényes tulajdonságainak, melyekért a >nagy< nevet kapta, mint ember, kora előítéletének hatása alatt állva, a zsidókat kiűzte s megpróbálta a társadalmi egység helyreállítását per expulsionem. Több század története fekszik előttünk, nyitva vannak a történelem lapjai, melyek tanúsítják, hogy az üldözés korszaka átalában nem vezetett oda, a hová jutni akartunk, hanem mindinkább eltávoztunk a ezéltól, mert az ellentétek és különbségek mindinkább élesebbekké lettek. Ezt ismerte fel az 1867. évi törvényhozás, midőn törvény által mondta ki az em;:ncipatiót, vagyis az állam zsidó honpolgárainak egyenjogúságát a bevett keresztény vallásfelekezet tagjaival. Nézetem szerint ekkor már ki volt mondva legalább elvileg a cultus disparitas eltörlése is, mert a 2. §-ban az foglaltatik, hogy minden szokás, minden rendelet, minden törvény, mely az egyenjogúság ellenében eddig fennállott, ezen törvény erejénél fogva eltöröltetik. És valóban kétes előttem mélt. főrendek, hogy ha létesült volna házasság cultus disparitas mellett, és ha p. o. egy ágostai hitvallású lelkész talán Luthernek ismert szavaira támaszkodva, melyekkel a cultus disparitas ellen foglalt állást, egyik hivét összeadta volna egy izraelita honpolgárral és ezen házasság érvényessége elbírálása végett törvényszék elé került volna, valóban kétes előttem, vájjon a József-féle pátensnek azon szakasza, a mely a cultus disparitást kimondja, és az 1791-iki törvényhozás által csak ugy, mint gyakorlat, mint szokásjog lett fentartva. vájjon ezt nem kellett volna-e hatályon kívül helyezettnek tekinteni már az 1867-diki törvénynél fogva? Az sem következik szerintem e javaslatból, ami annyira hangoztattatoü, hogy t. i. ezen javaslat az erkölcsiség sülyedésére fogna vezetni? Minden házassági frigy erkölcsiségének megítélésénél a legbiztosabb eszköz, melyet az állam használhat, a statisztika, t. i. az elválások, ugy a végleges, mint az ágy és asztaltóli elválás eseteinek számaránya. De ezzel nem rendelkezünk, mert még anuyira újak az ezen intézményekre vonatkozó statisztikai búvárlatok, hogy azok alapján biztos következtetéseket nem nyerhetünk, mert 5—6 évi adatok nem elégségesek arra, hogy azokból következtetést vonni lehessen. De különben is én azt tartom, hogy ezen házasságokból sem az átalános erkölcsiségre, sem a gyermekek erkölcsös nevelésére nézve ve szély előállani nem fog. Hivatkozhatom e tekintetben ismét a történelemre, a mely bizonyítja, hogy számtalan szent nőnek pogány férje volt, és mégis ezen pogány férj mellett a nő addig is, mig — mint legtöbbnyire történt — a férj meg nem téríttetett, oly szent életet tudott élni, hogy a szentek közé soroltatott. Tudjuk, hogy sok, még pedig kiváló szent, kik az elsők közt tündökölnek ily vegyes házasságból származtak, többnyire apjuk volt pogány. Minthogy ily házasságból származhattak és nevelkedhettek szentek, azt mint szabályt felállítani n em lehet, hogy épen ezen házasságból kell, hogy az erkölcsös nevelésre nézve hátrány háramoljék, mert ez a történelem tanúságával ellenkezik. De ellenkezik szerintem ennek szabályként való felállítása a jelenleg érvényes egyházjoggal is, mert a mint méltóztatnak tudni, azon házasságok, melyek csak az egyik fél áttérése folytán váltak vegyesekké, de oly időben költettek, midőn még mind a két fél keresztény nem volt, bizonyos eautelák mellett az egyház által is érvényeseknek ismertettek el. Mert azt mondja szt. Pál apostol: >Sanctificatus est enim vir infidelis per mulierern fidelem, et mulier infidelis per virum fidelemc. De azonkívül a jelen korban is vannak számos esetek, melyek bizonyítják, hogy az egyháznak a cultus disparitas átalános szabályai alól is vannak kivételek. Már pedig ha ez egy oly nagyfontosságú elvi jelentőségű szabály volna, bizonyára nem tenne a katholikus egyház ez alól sohasem kivételt. Kivétel pedig létezik a pápai dispensatiónál, ily kivételek pedig létesülnek nemcsak egyes személy javára, egyes esetekben, hanem létesült egész átalánosságban, mint minő volt azon föimentés, melyet XIII. Gergely pápa adott Japán számára, midőn az ott működő hittérítőket felhatalmazta a felmentések megadására; ilyen továbbá u.