Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

44 LXXXrX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy a protestáns lelkész előtt köttetik-e a házasság, vagy annak jelenléte nélkül. Méltóztatnak azonban tudni, hogy viszont vaunak házasságok, melyek államilag érvényesek, de egyházjogilag nem. Sőt ezen elkülönítést az egyházjog is támogatja azon gyakorlattal, a melynél fogva azon gyermekek, a kik oly házasságból származnak, a melynek érvényessége az állam törvényeinek megfelel azonban az egyházjognak nem, az anyakönyvekbe mmt az állam törvényei szerint törvényesek vezettetnek be. így tehát ebben is implicite el van ismerve a két kör külön választása. Ennyit akartam mondani az elvi álláspontról. Egészen más kérdés: mit javai a törvényhozási eszélyesség, mit a politika? Mennyiben lehet elfogadni az állam részéről az egyház által már teljesen megállapított jogot? Teljesen elfogadni, ugy hiszem, csak oly államban lehetséges, mely azon szerencsés helyzettel dicsekedhetik, hogy állampolgárai mind valamennyien, kivétel nélkül egy vallás hivei. A teljes hitegység nélkül nem képzelhető a teljes jogegység. Mert valamint az egyház nem tesz különbséget hivei közt, s nem tekinti azt, hogy ezen híve ennek az államnak polgára, másik híve pedig másik állam polgára: épen ugy az állam nem tehet különbséget azon polgárai közt, kik a törvényesen bevett vallásfelekezetek valamelyikéhez tartoznak. Midőn pedig a felekezeti jogból súrlódások támadnak s ilyen súrlódások igen könnyen támadhatnak, mert azt megint az egyháziul nem lehet kívánni, hogy az egyház ne legyen különbséget saját hivei közt és azok között, kik az egyháznak nem tagjai. Épen olyan helyzet ez. mint az állampolgárok viszonya szemben az idegenekkel, a külföldiekkel. De a felekezeti jogok hatályából összeütközés származhatik és akkor az állam közvetítése válik szükségessé és az állani kötelességévé. Ott pedig, hol a hitegység helyreállítása már nem képezheti többe a reménység közvetlen czélját, ott legalább törekedni kell az államnak oda, hogy helyreállütassék a társadalmi egység; törekedni kell szóval a társadalmi assimilatio felé és azon ellenvetéssel szemben, hogy ez assimilatio nem fog eléretni, — nem fog pedig eléretni a történelem tanúságánál fogva, — engedjék meg, hogy én is a történelemre, még pedig a hazaira hivatkozhassam. Azt olvassuk ugyanis hazánk régi történeti forrásaiban, olvassuk nevezetesen Turóczyban és Márk krónikájában, az izmaelitákról, a kik tudniillik mohamedán vallású bolgárok voltak, azt olvassuk — mondom — róluk: >Hismaelitae, qui diutius in regno commorando, per matrimoniorum coutractus Hungaris immixti, nobilitatem et descensum adepti sunt.< A. krónikák e tudósítása az izmaeliták férfiaira vonatkozik, mert azt mondja, hogy ők nemességet és szállásbirtokot szereztek, és magyarázatául szolgál ezen krónikái tudósítás azon törvénynek, melyet a Corpus Jurisban találunk; s a mely Kálmán király törvényének első könyve 48. fejezetében foglaltatik, és a mely azt mondja az ismaelitákról: >Ismaelitarum verő nullus audeat filiam suam jungere matrimonio alicujus de gente sua, sed nostra." Tehát már a magyar állam fennállásának első századában felismerték a connubium nagy hatalmát a társadalmi assimilatio terén és hozzá teszem ezen adatokhoz még Szent-László törvényét is, mert ez nem tiltja el a eonnubiumot a keresztények és zsidók közt, hanem csak azt tiltja meg, hogy keresztény nők menjenek férjhez a zsidókhoz. Erre azonban csak ugy mellékesen terjeszkedtem ki, és annak bizonyítására hoztam fel, hogy a connubium az assimilatio leghatalmasabb eszköze. Eltért ettől a törvényhozás akkor, midőn 1231-ben IX. Gergely pápa Róbert esztergomi érseket a hozzá intézett levelében a keresztények és izmaeliták, meg a keresztények és zsidók közti házasságok sűrű voltára figyelmezteti és inti az egyházi fejedelmeket, hogy az ellen tegyenek. Valószínűleg a püspöki kar sürgetésére keletkezett 1232-ben második Endrének a beregi erdőben tett azon Ígérete, hogy többé cultus disparitas mellett nem fog házasságot engedélyezni. Az eszköz később változott ugyan, de az assimilatio felé való törekvés nem szenvedett változást és az ma is megvan. Megpróbálták az elnyomást az üldözés által s az üldözés korszakában csak egy mozzanatot képez az, midőn Nagy Lajos