Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

42 LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. üdvös befolyása iráni való fogékonyságára tévesztő hatással lesz, hanem az által is, hogy magát az állam és egyház közt való kölcsönös segédkezési viszonyt megbénítja. S ez nem csekély fontossággal bir; ugyanis: valamint minden vallástársulatnak az ő czél3ai elérésére sok tekintetben szüksége van áz áiiam rendezett élete által nyújtott kedvezményekre s az állam kedvező magatartására: úgy az állam sem nélkülözheti •— czéljainak veszélyeztetése nélkül — azon támogatást és segedelmet, melyet az egyháztól nyer az által, hogy az egyház az állam iránt való kötelességek teljesítését és az állam czéljaira nézve nélkülözhetetlen társadalmi és erkölcsi rend követelményeit az isteni parancsolat sanctiója alá állítván, semmi által nem pótolható szolgálatot tesz neki. S teendi minden körülmény közt. De hogy ezt, emberileg véve, mindenkor jó kedvvel tegye, és minél nagyobb íekintélylyel, minél sikeresebben tehesse: szükségképen meg kell lennie bizonyos kölcsönösségnek a két társadalom között levő barátságos egyetértés és egymást segélyzö solidaritás félreismerhetlen kitüntetésére. Ez pedig semmikép el nem érethetik oly eljárás által, melylyei az állam bármeiy színleges indokoknál fogva túlteszi magát a másik társadalom létérdekei tiszteletben tartásán, és majd egy, majd más téren, majd egy, majd más oldalról megtámadván saját intézményeiben az egyháznak lényeges -tanait, elveit, intézményeit, épen nem az egymásnak segédkező s mindkettőnek javára szolgáló barátságos viszonyt, hanem az ellenkezőt tünteti föl. S ez áll a jelen esetben is; mert a zsidók és keresztények közötti házasság már magában sem kell egy czéljait kellően fölismerő vallástársulatnak sem, nem a kereszténynek, nem a zsidónak, de az egyes hívőknek sem; nem a hivő kereszténynek, nem a hivő zsidónak. Kárhoztatólag nyilatkoztak fölötte a két vallási társulat igazi tanait, elveit ismerő és biven föltartó, azokat helyes kifejezésre juttató egyházi vezérférfiak. A keresztény egyház tana ez iránt átalánosan ismert. Mi pedig a zsidó vallást illeti: bírom európai műveltségű és kitűnő talmudtudósok nyilatkozatait, melyekre épitem állításomat, — s melyek szerint a zsidók és keresztények között való házasság nem esik ugyan anathema alá, mint a zsidók és pogányok között kötött házasságok, mert a zsidótörvény a keresztényeket, ugy mint a kik a Noachidáknak ismert hét parancsát megtartván, a >GerToschab<-okhoz, azaz Portae Proseíytákhoz számittatnak, a pogányoktól megkülönbözteti; — de a zsidó személyeknek velők kötött házasságát még is tiltottnak és vallási szertartásos kötésre nem alkalmatosaknak tartja, mint ezt az I. Napóleon alatt 1806-ban tartott nagy párizsi zsidó Synedrium is tisztán kimondotta. Oka pedig a most mondottaknak abban rejlik, hogy mind keresztény, mind zsidó részről komoly szükségességként mutatkozik az, hogy a vallási meggyőződés, ha megvan és elvhű, saját kifejezését nyerje, mint mindenütt, ugy különösen a családi életben; — s miután ez csak az egyházak életében kifejlődött bizonyos alakokban léphet föl, a keresztény családi életnek formái és observantiái pedig egészen elütnek a zsidóétól, a zsidóé a keresztényekétől : szükségkép következik, hogy az egy családban egyesült zsidónak és kereszténynek együttélése vagy az állam czéljaira nézve sem hasznos vallási közönbösséget szüli, vagy pedig oly ^ellenkezéseket állit be a családi élet terére, melyek a házasélet eszményi fölfogása által követelt teljes összhangzásnak, a szellemi életközösségnek és az ez által elérendő családi boldogságnak csak megzavarására szolgálhatnak. Hogy ne említsem, miként azon nagy ellentétek, melyek a zsidó és keresztény hittanok és valláséleti szokások között léteznek, csak megzavarólag hathatnak ki a gyermekek nevelésére is, mely azután sem keresztényeket, sem zsidókat nem nevelvén, épen a fönt jelzett bajoknak s onnan az állam életére is kiható káros következményeknek lesz keletkeztetője. S hogy nem álomlátók vagyunk, midőn a házasságnak az egyház életétől, törvényeitől, gondozásától való elválasztását nagy aggodalommal tekintjük: szolgáljon meggyőző okul az északnémetországi protestánsok följajdulása