Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 szoros összeköttetésében meghagyta és pedig mind keletkeztekor, mint folytonosan örvendetes szintúgy, mind szomorú főjelenségeiben, boldogságában és nyomorában, az által, hogy azt a vallás elvei és szabályai szerint köttetni, a vallási élet évkönyveiben, az anyakönyvekben á házasságkötések, a születések és halálozások bejegyzése által nyilván tartatni, s hol az emberi nyomorúság folytán birói eljárások szüksége fölmerült, lényegileg a vallás törvényei szerint megítéltetni akarta. Tette pedig ezt nemcsak a magyar nép nagyobb számát képező kathoíikusokra, hanem nagyban és egészben igen helyesen és üdvösen minden más vallástársulatra nézve is azon bölcs megfontolás folytán, hogy a hit és egyház talaján a vallás törvényeinek oltalma s befolyása alatt álló és fejlődő családélet csak áldásos lehet az államra r

nézve is, mind saját valójában, mind nevelményeiben. Így tett hazánk kormányának s törvényhozásának bölcsessége. És ha azzal dicsekedhetik ezen hon, hogy Európa szárazföldén az egyedüli, mely mind összes lakosságának aránylag csekély száma, mind az állami életet vezető és föntartó magyar elem mellett és közepette élő más nyelvnemzetbeliek nagyobb száma daczára, majdnem egy évezreden át saját épségében fönmaradott, mindazon véres mozgalmak és világrázó események között, melyekben az előbb vagy időközben támadott császárságok, királyságok, államok körötte és mellette elvesztek, szétdaraboltattak, vagy számtalan változáson mentek keresztül, hatalmas trónok porba dőltek; ha azzal dicsekedhetik, hogy eredeti constitutiója majdnem példátlan esetként már a 9-ik évszázadát éli, léayeges alapelveiben ugyanaz maradván, ezt népének egyéb jeles tulajdonai mellett kétségkívül főbb helyen ama nemzeti jellemszilárdságnak és összetartó szellemi erőnek köszönheti, melyet e népben vallásosán rendezett családi és társadalmi élete táplált mindenkor, és melyet — saját tapasztalatból beszélek — egyik [más európai nemzetnél sem hátrább álló vallásossága benne eddig föntartótt és erősített. S a derék magyar népünkben még mindig FŐRENDI NAPLÓ 1881—-84. II. KÖTET. J élő eme vallásosság az, miben a jelen alkalommal sem kívánnám az állami érdekek kétségtelen sérelmével őt meggyöngittetni. Mert erős a meggyőződésem, hogy ha a törvényhozás az állam iránti kötelességeket Isten iránt való kötelességekként hirdető és követelő egyház tekintélyét saját körében leszállítja, híveit az iránta való engedelmességben megtéveszti, a vallás elvei és törvényei hatálya alui való kibúvást törvény által szentesit), az egyházi törvények kijátszására nemcsak utat mutat és alkalmat szolgáltat, hanem még praemiumot is ad, s így a féktelenségre mindenkor hajlandó emberi indulatokat az ö fegyelmi törvényei alól elvileg fölszabadítja: ez a társadalmi, az állami, az egyházi élet solidaritása folytán magára az állam életére szükségkép csak káros lehet; mert az egyik tekintélynek lerontása a vele együtt álló, emelkedő vagy sülyedő másik tekintélynek gyengítésével jár, s az örök erkölcsi rendben egyesült egyházi és állami élet — a köteles engedelmességnek egy vagy más téren való aláásása által — mindkét irányában szenved és hanyatlik. Innen van, hogy az államélet terén való rombolások az egyház életében is vészes jelenségeket vonnak maguk után, s viszont az egyház beléletének és fegyelmének elvi meglazítása csak káros visszahatással lehet az államra nézve; mert mindkettőnek működési tere, emelkedési vagy sülyedési, erősödési vagy gyöngülési mezeje az egyéni és családi élet, s hol ebbe innen vagy amonnan elvileg bevitetik az ellenmondás, a fegyelmezetlenség: az mindkét életkörben, értem a vallási' és államit, egyiránt pusztító következéseket szül. Ezen bármely psychologus által helyesen tagadni nem tudott elvi nézetek hangoztatásával s alkalmazásával csak kimondhatatlanul sajnálni tudom nem csak saját egyházamnak, hanem minden honi keresztény vagy nemkeresztény felekezetnek beléletére és innen áthatólag a társadalom és állam életére nézve a jelen törvényjavaslatnak behozatalát. De nem csak az által válik az állam czéljaira nézve károssá ezen uj törvényes intézmény, hogy az egyházak és vallásfelekezetek hivei* lelkületére és egyházaik és felekezeteik 6