Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 37 az a nép szokásaiba, vérébe, sehol gyökeret nem vert a nép szivében, sehol igazi házasságnak nem tartatik, Fracziaországban sem, miként 1868. évben is Írhatta a párisi érsek a bécsi érseknek. Méltóságos főrendek! Nálunk ki kívánja ezen házasságot? Senki sem fogja tagadásba venni, hogy a nemzettest zöme, hasonlíthatatlanul annak legnagyobb része az ő keresztény vallása szerint akar élni, az ő keresztény vallása szerint akar házasodni. Ugyanez áll az izraelita nép tömegéről is. Az is a saját vallása szerint akar élni, a saját vallása szerint akar házasodni. Másutt is méltóságos főrendek, a a hol a forradalom dúlásai következtében az erkölcsök talán mélyebbre sülyedtek, mint nálunk, kevesen találkoztak, a kik ilyen h ROt kerestek, ilyen házasságra keltek. Bizom a magyar nemzet közel ezredéves keresztény erkölcseiben, hogy nálunk is kevesen lesznek, a kik ily házasság révpartjához fogják kötni jövöjüknek horgonyát. Azonban mégis lesznek, kik ezen házasságot keresni fogják, a kik e házasságban élni fognak. Hogy kik, nem tudom. Nem személyekről beszélek, hanem a személyek cselekedeteit jelzem, midőn azt mondom, hogy kevesen lesznek és a kik lesznek, a keresztények közül azok lesznek, a kik vallásuk élettörvényét bátran és szándékosan megvetik. Az izraeliták közül szintén azok lesznek, a kik saját vallásuknak élettörvényét megvetik. Az ő együttlétök, az ő egybekelésük emlékeztető oszlopként fog állani, mint az országúton, a keresztények és izraeliták között. Emlékeztetni fogja keresztényeket és izraelitákat azon vallási megvetésre, melynek folytán ők erre a házasságra, keltek. Hogy a polgári törvényhozás, méltóságos főrendek, a vallás megvetését egyeseknél tűrje, mig az botránynyá nem fajul: ezt értem; de hogy a polgári törvényhozás már előre, mielőtt elkövetnék a vallásnak megvetését, erre előjogot adjon, és ha megtörtént, azután még polgári tekintélyével is vértezze: ezt, méltóságos főrendek, erkölcsi és törvényhozói fogalmaimmal nem tudom megegyeztetni. Nagyon sajnálnám, hogy ha e törvényjavaslat egy fejlődési jelenet volna azon nagy világküzdelemben, mely miatt Európa több országai belbékére és belnyugalomra jutni nem képesek. Nem mondok újat, e küzdelem éle a kereszténység, főleg a katholikus világ ellen irányul, s ezen küzdelemnek czélja a polgári, az állami, a társadalmi rendet ezer éves alapjaiból kiemelni, s egy más, egy új térre, a valláson kívüli, mondjuk istenen kivüli térre áthelyezni. A vallási viszonyok nehézségeket szültek egy néhány országban, a baj orvoslása helyett a vallást mellőzték és miután ez bizonyos mérvig eléretett, akkor előállottak a szörnyetegek, melyek azelőtt az emberek kebelében a religio által fékezve voltak, előállottak oly iszonyú követelésekkel és nehézségekkel, melyek minden államférfinak erejét fölemésztik, melyek az állami hatalmat magát, ostrom alatt tartják. Állambuicseségnek tartom hazánkat ezen küzdelem özönébe bele nem sodorni, állambölcseségnek tartom a nemzet életalapjait el nem választani a keresztény hittől. A keresztény házasság valláserkölcsi ereje a családok ingatlansiga, ez az, miből foly, mely fokozza a népnek erejét. Nemzetünket annyi ellenséges elemmel szemben inkább valláserkölcsi alapjaiban erősíteni kell, semmint a keresztény házasságok felszakasztására, a kielégi [hetetlen önérdeknek, s szenvedélynek új ösvényt nyitni. A legnagyobb birodalom bukását, a classicus költő, a házassági kötelék meglazulásától, s ennek folytán a családi élet megromlásától származtatja, mikor mondja: >Foecunda culpae sceleralis nuptias primura inquinavere, domos dein et genus. Hinc derivata clades in populum patriamquae fiuxrU. Adja isten, hogy nálunk e törvényjavaslat csábításai ellenében sokkal erösebbek legyenek a családi kapcsok, erösebbek legyenek a társadalmi illemszabályok és szokások, hogy a vallását és hazáját forrón szerető magyar ember ne legyen kénytelen valaha a romai költőként felsóhajtani. Méltóságos főrendek! Magában az indokolásában a törvényjavaslatnak az helyeztetik kilátásba, hogy az izraelita nép a keresztény társadalomba be fog olvadni. Legyen szabad nekem évezred történetére hivatkozva, megjegyeznem, hogy e beolvadás bekövetkezni nem fog, épen