Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

38 LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. azért nem fog, mert a társadalom keresztény, ö pedig a zsidóság. És ha az a történelmi botrány előállana, hogy a társadalom megszűnnék keresztény lenni, akkor ez a társadalom feloszlik és nem lesz mibe beleolvadjon a zsidóság. És ha ez megtörténik, az izraelitáknak szívós ragaszkodása vallásához, s fajelszigeteltsége mellett ök törhetetlenül állván a maguk állapotában, az igy feloszlott, de már nem keresztény társadalom vagy rabszolgája, vagy üldözője lesz a másiknak. {Helyeslések.) Nem olvadt be a pogányoknál, nem olvadt be idáig a keresztényeknél, ezután sem fog beolvadni. {Helyeslések.) Egyes beolvadások eddig is történtek, tudniillik az állal, hogy a keresztény hitre áttértek; de ez a beolvadás, az ő ügyeiket intéző köröknek s embereknek nemtetszik. 1880-ban az >Archive izraelite* a franczia hivő izraelitáknak közlönye fájdalmasan megjegyezte: >Crémieuxminden gyermekét megkereszteltette. Ki van a Fould, Worms, Halévy, Ratisbonne, Romilly gazdag zsidó családokból, a ki még zsidó valláson van?< Különös, hogy 50 esztendő óta majdnem minden gazdag izraelita család a keresztény hitre áttér. Ez a beolvadás eddig is megvolt, ez a beolvadás egyeseknél ezután is lesz. De egy mód van, egyet képzelek magamnak, mely módon a beolvadás meg fog történhetni. Csakhogy ehhez kettő kell, először az, hogy a keresztény szűnjék meg keresztény lenni, az izraelita szűnjék meg izraelita lenni. (Derültség.) De erre mind a kettő azt fogja mondani: az ár igen magas, az alku nemtelen. És evvel vége szakad beszédemnek, méltóságos íőrendek. Én a törvényjavaslatot a részle Les tárgyalás alapjául nem fogadom el. {EUnk éljenzés.) Vay Miklós b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Fel fog tenni rólam mindenki annyi szerénységet, hogy a mai fontos tanácskozás alkalmával nem toltam volna magamat annyira előre, ha ő mélióságának, gróf Zichy Nándornak azon indítványa nem fogadtatott volna el, hogy a szónokok sorrendjében az ellene szóló után mindjárt a mellette szóló következzék. Ebben már ki van mondva az is, hogy mi az én véleményem e törvényjavaslatról. Én, méltóságos főrendek, már csak azért is tartózkodva szólok e tárgyhoz, mert mint öreg ember szokott, mindig a régiekre emlékszem vissza és a régi emlékek szoktak mindig emlékezetem előtt felmerülni. E szőnyegen lévő, nem kis fontosságú tanácskozások is akaratlanul azon időkre emlékeztetnek vissza, midőn ezelőtt több mint félszázaddal s majd a közelebbi időkben is még, a különböző keresztény felekezetek közötti vegyes házasságok akadályainak elhárításáról s rendezéséről folytak, az akkor is eléggé beható s a maiakhoz sok tekintetben hasonló viták. Hogy mi lett légyen ezen időnként megszakadt, de ismételten felvett tárgyalások eredménye, arról azon állapoL tanúskodik, melyben a jelzett vegyes házasságok ügye e mainapság létezik s mely hogy teljesen kielégitő-e minden irányban vagy sem, azt tüzetesebben fejtegetni ez alkalommal nem kívánom; a mi tagadhatlan, az — s itt nem kirekesztöleg egy vallásfelekezetről szólok — hogy az ilyetén vegyes házasságokról szóló törvények, nevezetesen az 1879: XL. törvényczikk s ezzel kapcsolatban lévő 1868 : L. törvényezikk sem tartatnak meg pontosan s ha magyarázatra kerülnek a visszás kérdések, azok ritkán oldatnak meg a minden felekezetre egyenlően kimondott jogegyenlőség alapján. Ezek azonban mégis olyan bajok, melyeken lehet a nélkül segíteni, hogy már ma kívántassák az átalános kötelező polgári házasság behozatala. Hiszen maga nagyot könnyítene • az állapotokon, ha az országgyűlés a két evangélikus egyház által kérelmezett s az 1879 : XL. törvényezikkre vonatkozó egy novelláris törvénynek meghozatalát engedné, a mely kérelmünknek mindez ideig elég nem tétetett. Mert hogy a civilis házasság ellen elvileg nem lehet kifogás, sőt sok helyen szükségesnek mutatkozik, kétségbe nem vonható, csak behozatala idejét s módozatát kell jól megválasztani; ez áramlatnak a mi hazánk nem fog ellentállhatni, elodázni azonban lehet még a. dolgot, sőt azt tenni kötelessége is a törvényhozásnak ; hozza be azt majd akkor, midőn annak épen ugy elé fog ott szüksége^állani, mint ma az