Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

• LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. sem szervezheti. Mert az életjog nem emberé, hanem Istené. A családot nem az állam gondolta ki és találta fel, — mert az állam a már meglévő családok összege, — tehát a házasságot sem, mely a család megalapítását megelőzte. Élt a család, élt az ember állam nélkül is, habár az állami hatalom épen ugy tartozik az isteni gondviselés világkormányzási eszközeihez, mint a család, mégis a patriarchai, hosszú korszak bizonyítja, hogy az állam nem létföltétele sem a családnak, sem az embernek, hanem az emberiség mai helyzetében szükséges védő, elkerülhetlen intézmény, mely a földi viszonyokat függetlenül intézi és igy a házasságnak is, bár nem lényegét, de annak úgynevezett accessorumait rendezi. Fárasztanám a méltóságos főrendek figyelmét tovább vitt bölcseimi fejtegetésekkel, de az elvet, a melyből kiindulok, jeleznem, a kisérletet, mely a törvényjavaslatot szülte, a természeti jog forrására vissza kellett vezetnem. Isteni eredetű a családi, szülői hatalom, — ilyen az egyházi, ilyen az állami is, — melyek rendezhetik ugyan egymás közt az érintkezési pontokat, de nem létjogaikat, létokaikat, létczéljaikat, mert ezek örökre megalapitvák magától a természet, urától. Mosolyogni kellene, ha az egyház egy új államot, vagy az állam új religiót, új egyházat akarna alapi tani s szervezni. Hasonló kísérletnek tartom az állam részéről, új alapon családot, s ennek létokát, a házasságot szervezni akarni. A baj ott van, hogy az elmék nem képesek állami hatalmat képzelni, ha csak nem mindenhatót, a mely e földön minden jognak a forrása. De mi az állam mindenhatósága 1 Annyi, mint semmi jog, semmi szabadság az egyesekre nézve. Mert mikor az emberösszeg bir mindent, akkor az egyes ember nem bir semmit. E fogalomnak az államról a keresztény elme és világnézet örökre ellent fog mondani, mely, hogy a törvényjavaslat tárgyánál maradjak, mindig azon meggyőződést tartotta és tartja, hoyy a házasság az Isten rendelete, hogy a család isteni intézvény, s hogy az nemcsak a házas felek örömeinek, hanem kötelességeik teljesítésének megszentelt mezeje; hogy a házasság végczélja örökre az emberiség fenmaradása és erkölcsi tökélye, tehát, hogy a házasság nem állami hivatás, nem állami szolgálat, hanem megbízatás Istentől az ő teremtői működésében, — szóval, miként a bölcsek legbölcsebbike monda: >A házasság officium generis humani<. Isten rendelete szerint a házasság méltósága magas, mint a házasság alapitójának trónja ; Örökös, mint az ö szava. Ember a házasságot csak a házas felek érdekére szervezheti, magasabb erkölcsi méltóság nélkül, az ily szervezetű szövetkezés tehát a földi érték színvonalán marad, fölebbre nem emelkedik és ingatag, mint a szenvedélyek apálya és dagálya; emberi mű divortium nélkül nem képzelhető és szorítsák le a házasság bontó akadályait bármily csekély számra, mindig sok akadály lesz, a mi megmarad; szaporítsák a házasság-felbontó eseteket végnélkül, mindig kevés lesz, mert az önérdek, a szenvedély egyre feljogosítva, mindenre jogot igényel, egyben kielégítve semmiben sem fogja magát kielégítve látni. Állami mindenhatóság volt a bölcseimi fo galom, ellenséges indulat a keresztény élet ellen volt az indok, erőszak volt az eszköz mindenütt, hol a házasság szervezése új polgári alapon megkísértetett ; nem az állam érdeke, nem a közjó, nem a nép szava követelte azt; a nép ellen hozatott az be, a népre az erőszak kényszeritette mindenütt. A franczia forradalom őrjöngésig fokozott dühe a franczia nemzet múltjával tökéletesen szakított; — magát az Istent is detronizálta, de mikor látta, hogy az atheismussal kormányozni nem lehet, ismét vissza állította, de mégis új világot, új vallást, új egyházat akart szervezni. Ott hozatott be először ugy facultative, azután parancsolólag a polgári házasság. A francziák példájára szeretnek hivatkozni a polgári házasság barátai. De a polgári házasság correctivumában, a divortium elejtésében, a polgári házasság felbonthatatlanságában nem hajlandók őket követni, minek elfogadására a francziák a polgári házasság folytán bekövetkezett erkölcsi romlás s a családi élet feldulása által vezéreltettek. Mindenütt, a hol e házasság behozatott, mint iga nyomja a nép nyakát, mely csak a nagy büntetések kikerülése miatt teljesiti annak formaságait; sehol át nem ment