Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-117
816 CXVH. ORSZÁGOS ÜLÉS. ről a renaissance a maga vidor, lakályos, inkább az egyéniséget, mint az eszményt visszatükröző, inkább a kényelemre mint a komolyságra emlékeztető hatásával, mely azonban a nagyszerűséget sem nélkülözi; — vájjon mondom a gothica vagy a renaissance, vagy más műforma fogadtassék-e el, ez ismét az izlés és tán hozzá tehetem a kedélyképzés, a temperamentum dolga. Azonban tekinteten kivül alig lehet hagyni, hogy a műépítészet ma nagy szorgalommal tanulmányozza a gothicát, mintha az ősök nagy gondolatait akarná fürkészni, hogy az izlés azonnal és túlnyomóan a gothica felé veti tekintetét, mihelyest nagyszerű építkezésről vagy monumentális emlékről van szó, hogy végre alig van ember, kire a gothica bizonyos mélyen járó hatást nem gyakorolna. Szerény véleményem szerint magyar történelmi szempontból, multunknak nagyságát alig fogná valami műépítkezés megfelelőbben kifejezni, mint a gót styl. Mert a gothica 1225-től egészen 1500 ig virágzott legjobban, ezen időközbe esik pedig Nagy Lajos király országlása, ki alatt a magyar birodalom kelet felé a Fekete-tengerig terjedt, esik Mátyás király korszaka, a midőn a nyugati civilisatio nagy alakjai tették e nagy király udvarát oly fényessé. A legnagyobb eltérés azonban, mely az átalános óhaj létesítését még további időkre elodázhatja vagy esetleg egészen meghiúsíthatja- a költség kérdésében van, mely csak hozzávetőleg lévén megállapítva, oly magasra rúghat, hogy azt a nemzet vállai meg nem bírhatják. A kiszámítás csak az analógiára, jelesen a bécsi városház számadataira lévén fektetve, megtörténhetik, hogy a 9 1 / 2 millió tán sokkal magassabbra emelkedhetnék és igy a nemzet egy bizonytalan és felette nagy kiadással áll szemben, mely aggodalomra nyújt alkalmat. Nem vagyok szakértő és igy nem vagyok képes a kiszámítás helyességéről vagy helytelenségéről bírálatot mondani, valamint arról sem, vájjon ezen vagy másnemű alkotás kevesebb vagy több költségbe kerül-e; a kiadás igy is, amúgy is tetemes lesz. Arra sem fektetek súlyt: vájjon az analógia a bécsi városház és az építendő országház közt találó-é: ha csak nem azon értelemben, hogy épen nem ezen analógiából merítsem a különbséget, mely egy város és egy ország áldozatképessége közt van. (Helyeslés.) Súlyt fektetek azonban azon félelemre, mely nehéz péznügyi helyzetünket tekintve tartózkodásra int egy oly kiadással szemben, mely elviselhetlen és azért elodázható volna, míg az ország vagyonilagjavulásnak nem indult. Véleményem szerint e pontra nézve a subjectivismus az, mely könnyen tévútra vezethet; ellenben a szoros tárgyilagosság és a magasabb nézpontok azok, melyek tán megnyugtathatnák, vagy tán eloszlatni is képesek a sok oldalról nyilvánuló aggodalmat. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy mellőzve a részleteket csak néhány átalános szempontot felemlíthessek. (Hallj k!) Nagy tényező az államéletben a pénz, de nem az egyedüli; nagy concussiókat idézhet fel a pénz zavar, de az államok hanyatlásának és bukásának ez nem az egyedüli, sőt nem is főoka. (Élénk helyeslés.) Ennek mélyebb forrásai vannak. A nagy eszmék kihatása, az idealismus elhalaványulása, a képtelenség a nagy conceptiókra, a vallás és erkölcs mellőzésével egy bizonyos maíerialisticus mindent az érdekre, a száraz számokra alapító szellemi és kedélyi sivárság, a pessimismus, mely az alsó rétegeket is elfogván, felidézi a reménytelenséget. (Élénk helyeslés.) és hatványozva, teremti a?; politikai és társadalmi elfajulást. Nem azon nemzet hanyatlik, mely lételének és reményének monumentumot kivan állítani, hanem az, mely reményt vesztve, tulajdon jövőjét csak elijesztő sötét színekben látja. (Élénk helyeslés.) Érezzük mindnyájan az idők súlyát, tudjuk, hogy sok helyen nagy a szegénység; de vájjon önkormányzatunk, önrendelkezésünknek 17 éve elég hosszú időszak-e, hogy jogot adjon arra, hogy ezen szegénység mindenesetre szomoritó jelensége a tönkremenés előhírnöke gyanánt vétessék ? és vájjon nem inkább azon fluctuatióknak egyike-e az, mely — a nemzet hibája miatt lett-e oly aggasztóvá, vagy nem inkább egy átalános Magyarországon túl is terjedő vagy épen Magyarországra visszaható áramlat következménye-e, nem kívánom most vizsgálni,
