Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 317 — de mely tagadhatatlanul más consolidált államokban is volt észlelhető és észlelhető ma is. Midőn Wellington 1827-ben a ministeriumot átvette, Cobbet a többi közt öt arról interpellálta hozzá intézett leveleiben: vájjon a nemes herczeg hallott-e valaha egy országról, a melyben a szegények száma oly nagy, hogy más nemzetek kényszerítve érezték magukat azoknak bevándorlását szigorú törvények által megtiltani ? Továbbá tudja-e herczeg, hogy Angolországban a munkás csak száraz kenyérrel és burgonyával tengődik ? — van-e tudomása, hogy már gyermekek mint kitanult tolvajok lopnak, és pedig oly mértékben, hogy a birák már az esküdtszékek felfüggesztését kérték, hogy e bajnak vége vettessék ? — tudja-e, hogy a szegénytaksának rémitő összegei elégtelenek arra, hogy az elszegényedett szerencsétleneket élvezhető táplálékkal ellátni lehessen? És Cobbetnek igaza volt: de a nemzetben volt annyi életképesség, hogy ezen mulandó hullámzásokból kimenekülvén, ifjú erővel folytatta pályafutását. Korunknak épen az a legszomorúbb jelensége, hogy a hol a civilisatio növekszik, ott azt a szegénység mint árny követi, és a megoldásnak, még eddig fel nem talált titka épen abban van : hogy miképen kellene a szegénységet enyhíteni vagy megszüntetni a nélkül, hogy a civilisatio fejlődése — a miről egy nemzet sem mondhat le — ne gátoltassék? E problémát egy maga Magyarország nem fogja megoldani; — európai, társadalmi baj ez, még oly hatalmas nemzeteknél is, a hol a szegényügy teljes rendezettségnek örvend. De legyenek a nép szegénységének ephemer vagy mélyebben rejlő okai, a tény maga elég fontos és kényszerítő, hogy az országgyűlés és a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak különös és beható gondoskodását kihívja; de én bölcs kormányzat mellett a magyar nemzetet elég életképesnek tartom, hogy a mutatkozó kóranyagot organismusából kidobván, le fogja győzhetni bajait. Ha oly állami kiadás, mint egy országház építése, idegenek gazdagítására történnék a belföldi szegény osztály rovására, akkor ez, improductiv természeténél fogva, a megengedhetlen luxus szinét viselné; de midőn az állam szegény polgárainak évekre kiszámítva munkát és keresetet nyújt, midőn a tőke, mely az országházba befektettetik, nem vesz el, hanem a difíüssio által csak áthelyezést nyer, midőn gyümölcsözni fog számtalan szegény munkásnak, midőn az ország a mit egyik kézzel kiad a másikkal beveszi, midőn tehát a közvagyonból semmit ]e nem von, akkor ezt improductiv kiadásnak nem lehet nevezői. (Élénk helyeslés balról.) Egy nemzet jóléte nem egyesek gazdagságának vagy szegénységének hullámzásai szerint ítélendő meg, hanem a közvagyon összege szerint, mely az országban van. Soroljak mindezekhez mindazon nyereményeket, melyekkel a tudomány, a művészet, az ízlés, a munkások értelmi fejlődése, az architectonicában nyert újabbkori vívmányoknak hazánkban való átültetése vagy épen állandó meghonosítása által magok az iparosok gazdagittatni fognak, akkor tán az aggodalmak sötét szinezetökböl sokat fognak veszíteni. Ha a magyar nemzethez méltó országház építésének gondolata fel nem vettetett volna; akkor az a magánvélemények, az akademicus discussio tárgya maradhatott volna tovább is, de egyszer felvetve, azi többé elejteni, kivált a képviselőház határozata után e magas házban nem lehetne, a nélkül, hogy az balmagyarázatokra ne adna okot, vagy épen némi visszahatással ne volna magára a nemzeti büszkeségre, (ellentmondás jobbfeWl.) Nem ismerem tehát félre a nehézségeket, érzem az időknek nehézségét, nem zárkózom el az aggodalmak elöl, azokat teljesen méltányolom, és ha pusztán a pénzkérdés lenne hivatva a fenforgó őgyben dönteni; vagy ez oly parancsoíólag lépne elő, hogy minden más tekintetet hallgatásra kényszerítene; ha a helyzet oly aggasztó volna, a jövő pedig oly sötét, hogy a lemondás erény, a lelkesedés pedig könnyelműség volna; akkor nem haboznám egy perczig az ellenvélemények érveinek hatása előtt meghajolni. Azonban azon meggyőződésben vagyok — és e meggyőződés vezet engem arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam — hogy a nemzeti nagy és nemes aspiraíiőkban a mathematicai különben sem mindig találó