Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CX VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 315 ország ügyeit, adjunk kifejezést külsőleg is az alkotmány megszilárdulásának, most már épít­sünk palotát, szépet, nagyot, világra szólót. Ennek folytán van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani és elfogadásra ajánlani (Halljuk! Olvassa): Határozati javaslat. A méltóságos főrendek bármennyire óhajtják, hogy a nemzeti méltóság­nak megfelelő állandó országház létesíttessék — mindazonáltal tekintettel pénzügyeink még min­dig rendezetlen állapotára, tekintettel az ország nagymérvű adózási és hitelbeli megterhelteté­sére, tekintettel igazságügyi és közigazgatási szervezetünk számos hiányaira, valamint azon nagyszámú közgazdászati, közművelődési és humanitárius feladatra, mely anyagi erő hiányá­ban megoldást nem nyert, nem tartja az idő­pontot alkalmasnak arra, hogy ezen, ily nagy költséggel összekötött mű most foganatba vétes­sék, és ezért a szőnyegen levő törvényjavasla­tot el nem fogadván, tisztelettel kéri a képviselő­házat, hogy a fentebbi indokok méltánylása folytán utasítsa a ministerelnököt, hogy >alkal­mas időben viszonyainknak megfelelő tervet mutasson be.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Zichy-Ferraris Lajos gróf jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Schlauch Lörincz püspök : Nagyméltó­ságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Midőn az országház építéséről szóló törvény­javaslathoz szólni bátorkodom, előre kijelentem, hogy a benyújtott határozati javaslathoz hozzá nem járulok és kénytelen vagyok annak ellené­ben állást foglalni. Mindenekelőtt azon pontokat kívánom ki­emelni, melyekre nézve a véleményekben vagy nincsen eltérés, vagy oly csekély, hogy az alap­gondolatot nem vitiálja. Az első pont, a melyre nézve eltérés nincsen, az, hogy a nemzet méltóságához illő ország­háznak felépítése szükséges. E gondolat az alkotmány visszaállításának első perczeiben meg­volt, megvolt mindenkiben — senkit sem vé­vén ki. Nem enyészett el e gondolat azon ideig­lenes alkotással szemben, a hol a képviselőház 17 év óta tartja üléseit, mely azon határozott kijelentéssel létesíttetett, hogy azt mielőbb egy díszesebb, illőbb mű váltsa fel. Élt e gondolat nemcsak, hanem a dolgok kényszerű szüksége által neveltetve, mindinkább átalános meggyő­ződéssé vált és a kormány csak a nemzet aka­ratát teljesiti, csak egy már hozott törvényt hajt végre, midőn ma törvényjavaslatot terjeszt elé azon czélból, hogy a régen megfogamzott eszme testté és vérré váljék. A második pont az: hogy az országház a főváros oly helyén építtessék, mely a nagy esz­mét a maga egész teljében visszaadja. Az 1880: VIII. t.-czikk erre a tömő-tért rendeli. E pontra nézve lehetnek, vannak is vélemény­elágazások; de ugyanezen elágazások minden más helyiségre nézve is nyilvánultak volna. Az alanyi felfogás, az izlés, a phantasia oly sok­félék, hogy lehetetlen átalános szabályt fel­állítani, vagy a meggyőző okokat ugy csopor­tosítani, hogy mindenkit kielégítsenek. De egy mégis döntőnek látszik előttem, és ez az, hogy bármely architeetonicus mű állíttassák fel, sehol a benyomást, melyet az hivatva lesz tenni, nem fognák kevésbbé zavarni azon számtalan kis­szerű mellékalkotások vagy szükkörü láttávla­tok, melyek közt magának Budapest városának némely valóban szép épületei mintegy elvesz­nek, mint épen a tömőtéren. És épen ez az, a mi az országháznak közvetlen a Duna part­jára való előretolását is javasolja. Európának vannak szebb városai, egy sincsen, melyet egy oly hatalmas folyam ketté szelne, mint a Duna. Tervszerűleg, mint Genfben a hasonnevű tó partjára, vonzódnak a Dunapartra a vagyon, az izlés, a kényelem és alkotják a főváros legszebb részét, fénypontját, büszkeségét. Szerény véle­ményem szerint, ha valahol, ez azon hely, mely a czélnak legjobban megfelel. Némi csekélyebb eltérések vannak a stylt illetőleg. Itt a subjectivismusnak tág tere van. Vájjon a gothica, annak minden változatával, eltéréseivel, vegyülékével, mint az eszményi lelke­sültségnek symboluma, mint a múltnak építé­szeti műremeke, mely a szellemnek magas röp­tét a mai alantjáró realisticus, vagy hogy ugy mondjam, anyagi irányával szemben mintegy kép­viseli, melyről egy ünnepelt angol culturtörté­nész megjegyzi; hogy ha ez valamikor ismét divatba jön, az egy komolyabb, magasabb irány­nak leend előhírnöke; — vagy vájjon más rész­40*

Next

/
Thumbnails
Contents