Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-117
314 CXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS, méltóságos főrendek, hogy az anyagi hasznossági tekintetek mellett még más magasabb kellékek is érvényesíthetők. Mert nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy az eszményi és szellemi kellékek a nemzet életében az anyagiak mellett mindig számba veendők, s azoknak is érvényesülniök kell. Elkerülhetlen ez nálunk is, főkép akkor, midőn hasznos beruházások követelményéről lévén szó, a nemzet alig két évtized alatt száz és ezer milliókat fektetett be anyagi szükségeire, anyagi érdekei előmozdítására; mert közel ennyit mutatnak ki adóssági terheink. Valóban nem mondható azután pazarlásnak, ha végre is egyszer öt milliót költünk, mert csak ennyivel haladná meg e kiadás az anyagi szoros szükséget, a magasb müeszmény, egy nagy nemzeti műemlék létesítésére; és hogy adjunk már egyszer nemzeti érzelmeinknek és lelkesedésünknek méltóbb tényleges kifejezést, anyagi áldozatok árán is és nem csupán üres szólamok, phrasisok által. Ki tudja, nem lesz-e az ez által megerősödő nemzeti öntudat és lelkesedés jövedelmezőbb és hasznosabb, mint annyi más anyagi beruházásunk ? De szorosabban anyagilag is véve, szükséges beruházás lehet ez is, melyet igy megszavazunk. Mindnyájan szégyenkezve érezhetjük, mily alacsony fokon teng hazai műiparunk, a művészet és műépitészel nálunk. Még máig is importálnunk kell egy vasúti alagút, híd és pálya alkotására művészt és munkást egyaránt délről és nyugatról a világ minden részéből. Míg másrészt immár szépen fejlődő hazai művészetünket és műiparunkat nem vagyunk képesek kellően és magasabb feladatokkal itthon rendesen és tartósan foglalkoztatni. Reméljük, hogy ily nagyobbszerű, egész évtizeden át készülendő mű foglalkoztathatja, nemcsak a jelen ivadékot, h?nem megfelelő műgyakorlatot és műiskolát alkothat iparosaink, építészeink, művészeink számára a jövő korszakra is. Csak Bécs felé kell tekin. tenünk, nem hogy folyton idegen művet és segélyt importáljunk, mert ez esetben épen egyik főfeladatunk lenne, hogy kizárólag hazai erőket alkalmazzunk és foglalkoztassunk; hanem azért, hogy példáján okulva tanuljunk, mily nagyszerű lendületet nyert ott az építészet a város reconstructiója, a nagy monumentális épületek alkotása által, annyira, hogy Bécs építészeti iskolája ma európai magaslatra emelkedett nagy építő mesterei által. Ez iskolának hazánkfiai közt ma több jeles tanítványa és mestere van; reméljük, méltók rá, hogy ily magasabb feladatok kivitelével megbízassanak, s ezek egyike az előterjesztett terv mestere is. Ezek, méltóságos főrendek, ama magasabb, bevallom ugy eszményi, valamint jól felfogott anyagi indokok s érdekek, melyek engem a törvényjavaslat elfogadására indítanak. (Élénk éljenzés a baloldalon.) Sztáray Antal gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek ! Az igen t. előttem szóló püspök ur nézetét fájdalom nem pártolhatom. {Halljuk!) s az előttünk fekvő törvényjavaslatot részemről el nem fogadom. Hosszabb tárgyalásába nem szándékozom bocsátkozni; nem szólok a helyről, mert hiszen ezt a törvény kijelölte; nem azon stylről, melyet a nagyméltóságú ministerium által kiküldött bizottság jónak látott elfogadni: de igenis szólok amaz óriási költségekről, melyeket e háznak ugy építése, mint évenkénti fentartása ró az országra. A legalantibb számítás szerint köztudomású, hogy ez körülbelül 15 millióba kerül. Már most, méltóságos főrendek addig, mig e hazában száz meg száz beruházás, mely szellemi és anyagi jólétünknek elodázhatatlan kelléke, még mindig megoldást vár, és erre pénzünk nincs; addig, mig deficitünk 27 millió, és kevés kilátás van arra, hogy ez leapadjon: addig én, bármennyire óhajtanám is, hogy a magyar parlament méltóságához illő palotában székeljen, egy ilyen nagy, az országot megterhelő kiadást igazolhatónak, megengedhetőnek nem tartok. (Helyeslés jobbról!) Igenis elérkezettnek fogom látni az időt erre, ha pénzügyi rendezésünk már előrehaladottabb stádiumban lesz és közállapotaink felvirágzása egy ily szép monumentális épület előállítását megengedi; akkor, midőn ezen építkezés mintegy betetőzné azon művet, melyet az alkotmányos kormány és a parlament áldásos működése hosszú időn túl létesített, és akkor a parlament büszkén mondhatja: rendbe hoztuk az %