Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CXVIT. ORSZÁGOS ÜLÉS. 311 vényjavaslat által előterjesztett oly országház | alkotásához, mely a nemzet méltóságának meg-' feleljen, és mely egyszersmind magasabb monumentális műízlése által a nemzet e hazában való ezer éves létének méltó emléke legyen; mely méltán hirdesse, hogy a magyar e hont nem csak erős karral elfoglalta és fentartotta, hanem annak magasabb állami létet, polgárosodást és műveltséget adott. Mert az ily monumentális művek nem csupán a népek hatalmának és nagyságának, hanem azok képességének, tehetségének és szellemi emelkedettségének legméltóbb jelzői, s azért alkotásukban a kis és nagy nemzetek egyaránt vetekedtek, velők nevöket és műveltségöket emelték. A kis Hellas és nagy Róma műmaradványai még ciassicus irodalmuknál is hangosabban szólnak dicsőségéről. A városok magasabb lendülete a középkorban igy kezdődik műremek magasztos dómjaik alkotásával, melyek máig nagyságuk legdicsőbb emlékei. Az eredetileg kis kalmár-város Florencz a XIII. században igy emelkedik nagygyá, tanácsa azon határozata által, hogy városuk építőmestere oly tervet terjeszszen elő a fő-egyházuk emelésére, melynél az emberi értelem és tehetség már szebbet és fenségesebbet nem alkothat. Se tanácshatározat, melyet mint az újabb műtörténetvizsgálat kimutatta, a nagy költő Dante fogalmazott, városukat a világművészet egyik templomává szentelte. Épen igy szól Paris mairje Róbert de la Pommerau, IV. Henrik korában, hogy a város műemlékeit fukar polgárai szűkkeblű és szűkmarkú gazdálkodási czéljai ellen megvédje, hogy a nemzetek szellemi nagyságának és tehetségének hanyatlását, a közszellemnek enyészetét, s a barbárságba sűlyedést, mindig a nagy műemlékek elhanyagolása előzi meg. Törpékké sűlyedvén, ezzel akarják lelkiismeretük kiáltó szavát elfojtani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltán mondhatja azért az előterjesztett törvényjavaslat indokolásában, hogy ily országháznak nem csak az építészet és művészet emelése tekintetéből, hanem nemzeti és állami szempontból is nagynak, díszesnek és monumentálisnak kell lennie. (Helyeslés.) Ez alkalommal, méltóságos főrendek, elő- | szőr áll, úgyszólván, törvényhozásunk ily magasabb feladattal szemben. De ha valakit, ugy a főrendeket illeti a dicsőség, (Élénk helyeslés a baloldalon) hogy nagy nevű elődeink, s főpapjaink és főuraink voltak mindig azok, kik e hazát magasabb műalkotásokkal egyházakkal és palotákkal díszítek, s ránk, ha méltó utódaik kívánunk lenni, szállott hagyománykép a kötelesség, hogy e nemes traditiókat fentartsuk. A mily komoly megfontolással tehát, épen oly lelkedéssel kell e nemes ügyet felkarolnunk. Kétségtelen, hogy ily mű emlékszerű alkotásánál az első kellék a monumentális styl elhatározása, s annak megválasztása. Nemzetünknek épen ugy, mint a világ legtöbb nemzetének, nem lévén külön építészeti stylünk, és valószínűleg az egy könnyen nem is lesz, mivel tapasztaljuk, hogy még sajátos népies decorativus ékätményi motívumaink fejlesztésére, a miből eredhetnek a külön műalakzatok, nem fordítunk kellő gondot, — külön nemzeti stylhen nem alkothatunk. Tehát a műalkotásban nekünk is a nagy, korszakias műidomok alkalmazásához kell fordulnunk. Ezek közül azután mindegyik, az antik-classicus s a bizanti, a román félkörív és átmeneti, gót csúcsív és a felélesztett antik vagyis a renaissance alkalmazása a körülményekhez képest többé vagy kevésbbé jogosult lehet. Kétségtelen, hogy a jelenleg divatozó renaissance ízlés a mint legegyszerűbb, a legalkalmasabb, ugy legkényelmesebben megfelelhet mostani életszokásaink kellékeinek. És e mellett még legolcsóbb is lehet, ha nincs drágább anyagból és túlterhelve faragványnyaL De épen ezen okoknál fogva, mellőzvén a magasabb műeszményt, s alkalmazkodva a közönséges formákhoz, ez egyszersmind legkevésbbé monumentális alkotás. Ellenben épen ugy kétségtelen, hogy a gót a legkitűnőbb monumentális styl, melyben a műépítészet tökélyét és .magaslatát elérte. De épen ennél fogva közönséges czéiokra nem alkalmas. Nem azon ráfogás és téves regényes nézet miatt, mintha annak a magasba, égbe nyúló feltörekvő alkotása, vagy valami titkos borongós homálya azt csupán vallásos egyházi czélra tenné alkalmassá. Az alapos műismeret ezen dilettáns, romanticus elavult felfo-