Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-112

580 CXII. OR hanem, meggyőződésem szerint, rontására vezetne. Azt mondták, hogy a 7. §. dispositiója ellenkezik a 4. §al, az esetben, ha a 7- §. szerkezete változatlanul megmarad, vagy pedig a 4. §-t ki kell törülni; és azt is mondták, hogy logikátlanság van benne. Hát bocsánatot kérek, én nem hiszem, hogy ellenkeznék, és megmondom, miért nem hiszern, hogy ellenkeznék a 7. §. tartalma a logikával. A 4. §. megállapitja, hogy bizonyos mesterségeknél azok, a. kik azt űzik, rendszerint tehát azoknak nagy többsége, a képesítést tartozik igazolni. Határozza pedig ezt a szakasz nem azért, mintha abból indulhatna ki bárki is, hogy képesítés nélkül átalában nem lehet jó ipar, mert hisz senki sem mondhatja, hogy a franezia kézműipar hátra van, hogy nem jó, pedig a képesítésről tudtommal semmit sem tudnak, hanem azért, mert speciális viszonyaink közt ezt szükségesnek találta és elismerte. De midőn kimondja ezen átalános szabályt azért, hogy iparunk szinvonalat emelje, lehetetlen elzárkózni az elől, hogy ha ezen elv abatracte minden korlát nélkül tartatik fenn, épen a közjó szempontjából ugy, mint előttem is említtetett, egyes esetekben igen nagy bajok és igazságtalanságok követtethetnek el, mert mindnyájan jól tudjuk, hogy vannak egyes esetek, főleg a gyáripar terén, melyekben valamely iparág akár túltermelés, akár más kereskedelmi constellatiók kövei kéziében megszűnik a megélhetési módot megadni. Azt, a ki ezen iparágat űzte, arra szorítani, hogy többé iparos ne legyen, nem lehet; ez kegyetlenség volna irányában és veszélyes az államra és társadalomra nézve, mert ez a megélni nem tudó proletariátusok egyik legveszélyesebb fajtáját szolgáltatná. De nincs ebben logikátlanság sem, mert méltóztassanak megengedni, hakimondatik aqualificatio, 100 iparos közül, a ki azon alapon dolgozik, 99 fog qualificatióval bírni, s csak azon egyesek nem fognak ezzel rendelkezni, a kik a kényszerítő körülmények miatt kénytelenek voltak más ipart választani. Igen szépen és mulatságosan lehet azt mondani, hogy mikép lehet kovács-lakatosból esztergályos és hogy míkép lehet a kosárfonóból órás, de alaíAaos ÜLÉS. posan azt nem lehet kifogásolni. Mert a ki mesterségét jól érti és abban benne él, az bizonyára kényszerítő szükség nélkül nem fogja azt elhagyni és semmi esetre sem fog olyant választani, melyhez való képessége tökéletesen hiányozván, már előre látható, hogy azon megélni nem lesz képes. Minthogy nézetem az, hogy csak kényszerűség birhat valakit iparváltoztatásra, méltóztassanak megengedni hogy ha logikátlan ezen felfogás, logikátlan a módosítás is, mert megengedhetetlen, hogy valaki rokoniparágra átmehessen. És ha ez oly veszélyes, akkor ezt semmiféle körülmények közt sem lehet megengedni, pedig ennek a módositvány helyet ad. Az egyik lényeges különbség a szöveg és a módosítás közt az, hogy a szöveg megengedi ily viszonyok közt a törvény alapján, a módosítás pedig először kívánja a rokon iparokat csoportosítani. Olvastam az iparágak csoportosítását, de egyiken sem tudtam meglelni azt a határt, a hol a rokon iparág megszűnik. Itt tehát discretionarius hatalom adatik a kormánynak, mert megállapíthatja, a mint jónak látja, mivel senki sem fogja megmondhatni, hogy itt túlment, ott pedig innen maradt a határon, itt rokonnak mondotta azt, a mi nem rokon és ott nem mondott rokonnak olyant, a melyik rokon. Ezen kivül még azt is mondja a módosítás, hogy a képesitéshez kötött nem rokon természetű más mesterségre a képesítés igazolása nélkül át lehet lépni a másodfokú iparhatóság engedélyével. Minthogy meggyőződésem és a tapasztalati tények szerint kényszerítő körülmények nélkül senki sem fogja azon iparágat, a melyben benne élt, elhagyni azért, hogy másikat próbáljon, az eredmény nem lehet más, mint hogy az iparhatóság indokoltnak találván a kérelmet, kénytelen lesz ezt megengedui; a különbség csak az, hogy ha itt a rokon és rokon természetű iparok megállapittatnak, a kormány discretionarius hatalmat nyer, a másodfokú hatóság és utolsó fokban a minister kegyelemosztogatási helyzetbe jut és azt, a mit az eredeti szerint a törvény engedne meg, ennek kegyelmétől kell megnyerni. Ezen kegyelemosztogatás, felteszem ugyan, hogy ez nem fog meg-