Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-112

278 CX1I. OKSZÁGOS ÜLÉS. zsarnokság, annál inkább megy szellemi és erkölcsi eszményképei felé szerencsés haladással a népek élete. A mi a minister ur által fölhozatott, hogy t, i. tekintettel kellett lenni azon iparosokra, kik eddig mesterséget űztek, de különös körülményeknél fogva, pl. egy gyárnak fölállítása folytán azt többé nyereménynyel nem űzhetik, — s hogy ezeknek a becsületes módon való kenyérkeresésre utat kellett nyitni: erről a módositványban gondoskodva van, mert a hasonló képzettséget igénylő rokon iparágakra való átmenet általa is nyitva tartatik; hogy azonban szabóságról lakatosságra és esztergályosságról czipészségre átmenjen valaki a nélkül, hogy erre képesítve legyen, ez talán senkinek érdekében nem lehet; ezt törvény által megengedni talán még sem tanácsos. Ha elegendő garantiaként említtetik az, hogy az ily iparosok maguk legjobban fogják tudni, hogyan boldogulhatnak, s épen azért csak az általuk sikeresen űzhető iparágra fognak áttérni: ez logikai következetességgel-alkalmazva magukat a 4. §-ban foglaltakat egészen feleslegesekké teszi, mert mint a considerált átlépési esetben, ugy az iparág első választásában is kényszerit minket hasonló föltevéssel lenni az iparosról. Ez egész ügyben azonban még egy más dolog is forog fenn, hogy t. i. itt nemcsak az iparosok megélhetéséről, hanem a köznek javáról is van szó, melynek érdekében fekszik, hogy csak kellő tanultsággal, előkészültséggel fölruházott kézművesek által szolgáltassák ki, és ne károsittassék meg, ép a tudás és kiképzés hiányában szenvedő kontárkodók által. Igaz, hogy vannak egyes esetek, melyekről áll az ismeretes mondat: >Das Lében straft die LogikLügen*, vannak egyes kiváló tehetségek, melyek minden chahlonszerü előképzettség éstanonczkodásnélkülnevezeteset és nagyot művelnek ; — találkozik oly genie is, s épen Magyarország egy ily dicsőségét állitják(Munkácsyt) elénk a világ által megbámult müvei: ki egy alanti mesterségről hatalmas ugrással íelhaladva a magasabb művészetek pályájára, csodálni való műveket teremt. De az ilyenek csak dicsérendő kivételek lehetnek. A mindennapi élet során szaj bályul szolgál az, hogy quam quis non didicit • artem, azt nem is tudja, hanem csak kontárkodik benne sa kellő előkészület a szükséges tanulás elhanyagolásának átkát hordja magán mind önmagának, mind másoknak megkárosítására. Mindezeknek alapján én az eredeti szöveg ellenében a tett módosításra adom szavazatomat. {Helyeslés jobb felöl) Rudnyánszky József b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttem felszólalt nagyméltóságú főrendiházi tagokkal ép ellenkező nézetben lévén, igen kérem ne méltóztassanak a módositványt elfogadni, még pedig először a közérdek, másodszor az iparosok szempontjából. Tagadhatatlan dolog ugyanis, hogy a gyáripar folytonos fejlődésében nemcsak egyes mesterséget tönkre tesz és leszorít, hanem a rokon mesterségek űzését is jóformán lehetetlenné teszi. Ha tehát a módositványt elfogadjuk, gyakran megtörténhetik, hogy egész vidéken nemcsak a hasonnemű iparral, hanem a rokon iparral foglalkozóktól is elzáratik az ut, hogy mesterségük után megélhessenek. De ne is méltóztassanak azt gondolni, hogy azon iparosnak, kinek meg van szellemi qualificátiója, csak. a rokon iparágak terén lehet boldogulása, — mert felfogásom szerint e törvényjavaslat előnye ép abban rejlik, hogya qualificátiótnemagépiességben szabja meg, hanem a szellemben,— s a ki pl. rajzot tanult, ha szabómesterséget űzött, hogy abból ne lehetne jó kosár- vagy gyékényfonó, nem tudom megérteni. Mert ha nem is töltött el 2 évi tanoncz-, illetőleg segédidőt, igen könnyen tökélyre fogja vinni szellemi képzettségénél fogva az illető ipart. Előfordulhat, nem tagadom, a mint említtetett is, hogy pl. egy lakatos akar esztergályossá lenni; de, hogy ez a lakatos ugy akar esztergályossá lenni, hogy az előtt nem foglalkozott esztergályossággal, az nem igen fog megtörténni. Ha előfordul is ilyen eset, az ilyennél már a közönség érzéke is irányadó lesz, mert ha az illető lakatos pl. pipaszárak fúrásával foglalkozik is, nagyobbszerű művek készítésével senki sem fogja őt megbizni és igy a megélhetése sem lesz biztosítva. Én tehát nem osztozom a t. előttem szó-